A második tesztasztal – rétegelt lemezen

Előző bejegyzésemben ígértem egy részletesebb leírást, már ami az asztalba történő horonykészítést illeti. Ezt a második tesztasztalom elkészítésének lépéseiben mutatom be.

Először is megterveztem a már bemutatott CAD-szoftverrel a vonalvezetést.

A terv

A terv

A pályát úgy igyekeztem kialakítani, hogy a különböző hosszúságú (és szerelvényű) járművek fordulási tulajdonságait tesztelhessem majd. A legnagyobb fordulókör sugara 130 mm, amiről 70 mm-ig 20 mm-es lépésekben csökkentettem az ívek sugarát, majd 10 mm-es csökkenésre váltottam egészen 40 mm-ig. A FALLER katalógusában 150 mm az ajánlott minimális fordulókör sugara, nekem azonban ez az érték túl magas. Egy kereszteződésben való beforduláshoz ennél jóval kisebb ívet kellene tartania a járműveknek. Másrészt a katalógus véleményem szerint inkább H0 méretre íródott, csak néha említik az N méretarányt, ahol ívekről van szó, ott viszont diszkréten hallgatnak. Ezért is készült a második tesztasztal.

Vegyünk elő egy rétegelt lemezt és készítsük ki a szükséges szerszámokat:

A vonalzó, a körző és a ceruza mellett látható az a szerszám, amire esett a választásom a horony bevéséséhez: ez az üvegvágó! Többféle típust is lehet kapni barkácsáruházakban, melyeket összehasonlítva a képen látható példánynál maradtam. Ennek alig mozog, nem billeg tengelyirányban a görgője, ezért úgy gondoltam, megfelelően vékony hornyot tudok préselni vele a rétegelt lemezbe. Ami a horony mélységét illeti, úgy gondolkoztam, hogy teljesen belenyomom a lemezbe a vágót, így nagyjából egyenletes vájat-mélységet kapok.

A folyamat következő lépése a vonalvezetés átrajzolása a rétegelt lemezre. Ehhez letakartam a fa lapot a tervrajzzal és a jellegzetes pontokat körzővel átszurkáltam. Ezek a pontok nem csak a körívek középpontjai, hanem az ív-egyenes, esetleg ív-ív találkozások.

Az átpontozás után jöhetett a vonalvezetés megrajzolása:

Vonalvezetés a lapon

Vonalvezetés a lapon

Következett az egyenesek, majd az íves szakaszok bevésése:

Az egyenesek vésése – milyen meglepő – könnyebb, azt vonalzó mellett is meg lehet tenni. Azért ez sem annyira egyszerű, mert az üvegvágó leszorítására is koncentrálni kell. Néha elfordul a kézben tartott vágó, de ezt rögtön korrigálni lehet, a legmélyebb vonalvezetés fog úgyis számítani. Azt pedig többszöri áthúzással érhetjük el.

Jöhet a drót lefektetése, amihez az itt látható szerszámokat használtam:

Szerszámok drótozáshoz

Szerszámok drótozáshoz

A drót fektetését bentről kifelé haladva végeztem. Most is igyekeztem egyben lefektetni nagy részét. Közvetlenül a huzal leragasztása után így nézett ki az asztal:

Drótozás és leragasztás után

Drótozás és leragasztás után

Látható, hogy a legkisebb sugárral már nem bírt a horony, ezeken a helyeken  – amennyiben a kisebb járműveknek nem lesz problémájuk az R40-es, R50-es ívekkel – külön és előre hajtogatva kell lefektetni a drótot.

Fél nap után ismét ránéztem a tesztasztalra, vajon hogy bírja a huzal a nagyobb ívekben:

R40-ből kiugrik

R40-ből kiugrik

Meglepően jól bírják. Továbbra is csak az R40-nel volt probléma.

Nézzük, hogy bírta a teherautó az íveket:

Mindkét irányban az R60-as ívtől kezdődtek a gondok, bár az asztal jobb felső sarkában lévő ugyanekkora ívvel még meg tudott birkózni. Konklúzió: 180°-os ívekben ennél a járműnél legalább R70 sugárral kell számolni, 90°-os íveknél alkalmazható az R60-as is.

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google kép

Hozzászólhat a Google felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s