2013. október havi bejegyzések

A szálak összefutnak

Van egy busz alváz a VARINEX jóvoltából.

Van egy makett busz a NOCH-tól.

Van egy futómű a FALLER-től és egy hátsó hajtás akkuval egy lengyel cégtől.

Van egy ARDUINO, amely programozását már néhány (hó)napja távtanulom.

A fentiekből már csak egy gombócot kell gyúrni! Íme:

Először is vegyük a NOCH buszt és szedjük szét. Ez mindenkinek megy! 🙂

Pucoljuk meg a VARINEX alvázát, azaz finom smirglipapírral állítsuk be a méreteket az eredeti alváz méreteire, majd ízesítsük egy FALLER első futóművel és egy hátsó hajtással.

Nagyon szép lett! De még nem működik!

Adjunk az egészhez egy csipetnyi ARDUINO-t. 🙂 Szó szerint, ugyanis a mikroelektronikai piacon kapható egy IC, amit programozni lehet az Arduino-val. Így nem feltétlenül kell utánakötni a kicsiny busznak egy nála tízszer nagyobb nyomtatott áramkört:

A felépítmény egy XXI. századi csigához hasonlít. 🙂

Az első próbakör biztatónak bizonyult:

A következő videó a tesztasztalon való próbakört mutatja:

A videó második felében látható, miért került egy LED és egy kapcsoló is beépítésre. A kapcsolóval 5 fokozatban állítható a hátsó tengely fordulatszáma, amit a LED fényereje is visszajelez.

Sajnos a tesztasztalon már nem ment minden olyan “gördülékenyen”. Az első futómű valami oknál fogva nem követte a kijelölt útvonalat, a hátsó futóműből pedig mintha nem jött volna ki annyi erő, mint azt előzetesen kalkuláltam. A prototípus így nem csak hasonlít egy XXI. századi csigához, de egyelőre sebessége is megegyezik vele. 😦

Újratervezés

Az alcím az is lehetne: ha külföldön nem megy, próbáljuk meg itthon!

Előző bejegyzésemben említettem, hogy saját 3D-terveimet nem sikerült viszontlátnom a maguk valóságában, Shapeways-ék visszadobták a megrendelést néhány hibamegjelöléssel.

Kapóra jött viszont egy előadás, amelyet Budapesten lehetett megtekinteni. Már több alkalommal látogattam el a VARINEX Zrt.-hez, hogy megcsodáljam 3D-nyomtatási technológiáikat. Minden alkalommal elbűvölt ez a forradalmian új technika. Ráadásul az idő nekünk, végfelhasználóknak dolgozik, a technológia elterjedésével egyre pontosabbak, egyre gyorsabbak és nem utolsó sorban egyre olcsóbbak lesznek a szerkezetek, ezáltal a 3d-nyomtatott “alkatrészek” is.

A VARINEX-es kollégák szemében látszott némi együttérzés, amikor elkezdtem az 1:160-as méretarányú méreteket sorolni, de egy mérnöknek nincs lehetetlen! Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy néhány nap múlva már hívtak is, hogy sikerült néhány fogpiszkálót legyártani az általam küldött 3D-s fájlokból:

A mérnöki tevékenység természetesen sok iterációból áll. Így van ez a valós méretű tervezés-gyártásban és így van ez a modellkészítésben is. Éppen ezért jó a 3D-s nyomtatási technológia: a mérnök kezébe veheti, kipróbálhatja funkcióit és a valóságban láthatja, hogyan is néz ki az általa tervezett kütyü. És ha valami nem jó, egy-két módosítás és nyomtatható a következő verzió. Mindez a hagyományos alkatrészgyártás időigényéhez képest rövidebb időn belül, annak töredékéért.

Az én prototípusaimmal is ez fog történni, miután egy-két tesztet elvégzek rajtuk… 🙂