gitárhúr címkéhez tartozó bejegyzések

Helyzetjelentés – Kezd összeállni a kép

Rendhagyó módon most egy rövid videóval kezdek: ígéretemhez híven itt vannak az első “aszfaltos” tesztről készült képsorok.

A rövid videó után nézzük, hol tart a Repülőtér-projekt:

Az eddig megismert modulokon kívül már javában reszelgetem a többi elemet is. Lesz például a két végén egy-egy fordító modul. Ezen a két modulon fognak megfordulni a közúti járművek a vasút alatt. A történet nem annyira egyszerű, mert az egyiken négy, a másikon pedig összesen hat sávval kell játszani: lejtő, fordulók, járművek azonosítása és szelektálása, emelkedő, vissza a nézők elé.

Ehhez először is ki kell alakítani a lejtőt, kell találni hozzá egy hatékony felfüggesztést (hilti szalag), rögzíteni kell a lejtőt, majd az alsó szintet és természetesen ott is ki kell alakítani a járművek haladási útvonalát. Nézzünk a folyamatról néhány képeket:

Még néhány tapasztalat:

  • A lejtő kialakításánál ügyelni kell arra, hogy a jármű még fel tudjon kapaszkodni. A tesztek azt mutatták, hogy 10 centiméter hosszon 1 cm emelkedést még használt elemmel is le kell tudjon küzdeni az Ikarus. Talán nagyobb százalékú emelkedővel is megbirkózna, de tegyünk bele némi biztonsági tényezőt.
  • Az átmenetekre is ügyelni kell a lejtős szakasz és a vízszintes felületek között, különben a jármű vagy beleakad az úttestbe vagy az alatta elhelyezkedő mágnes olyan közel kerül a vezető szálhoz, hogy egymáshoz tapadnak.
  • Meg kell akadályozni az alsó szinten is a járművek vétlen leesését – sosem lehet tudni…

A jó megfigyelők észrevehették 🙂 , hogy egy elég furcsa jármű közlekedett a fenti videón. Na, ez volt a sárga busz! Ezeken az oldalakon is írtam már néhányszor (itt, ittitt és még itt is) a 3D-nyomtatásról. A téma annyira tetszik, hogy nem tudtam megállni és részt vettem egy 3D-nyomtató kifejlesztésében. Ez persze nagyképűen hangzik, de ha én és még az a másik 900 támogató nem szavaz bizalmat arra, hogy a vállalkozás eredményes lesz, most nem lenne egy ilyen kütyüm.

Még szokjuk egymást a masinával, de már sikerült nyomtatnom néhány ígéretes alkatrészt.

Itt van például a sárga busz:

Van még mit tanulnom a 3D-nyomtatás területén. Első próbálkozásra például a videón is szereplő busznak kissé lyukas lett a teteje. De így legalább jobban meg lehet figyelni, hogyan is működik a 3D-nyomtató. Felmelegít egy műanyag szálat, azt belepréseli egy csőbe, aminek a másik vége tűhegynyi átmérőjű. Az itt “kifolyó” anyag az alapon megszilárdul, majd jöhet a következő réteg… amíg el nem készül a nyomtatás.

A második próbálkozás azért már jobban sikerült. De meg kell jegyezzem, ez a technológia ilyen méretben csak próbanyomtatásra alkalmas. Ha már tetszik az objektum minden részlete, továbbra is igénybe veszem a Varinex Zrt. szolgáltatásait.

Ha már van külső, miért ne lehetne busz belső is? “Csak” meg kell tervezni!

A minőség itt is hagy még kívánnivalót maga után. Szerencsére az ablakok annyira nem átlátszók. 🙂

De nyomtattam már Loconet-fedelet is, mert milyen jól fog kinézni a következő TEMOFESZTEN, ha az összes csatlakozót ilyen fedél fogja takarni:

Biztosan fogok még hírt adni a tudomány és a technika fejlődéséről, de most térjünk vissza a projekthez!

A zeneboltban tutira azt hiszik, hogy gyilkolom a gitárjaimat. Eddig ennyi féle gitárhúrt sikerült beszereznem – nagy tételben:

Gitárhúr-sorozat

Gitárhúr-sorozat

Számításaim szerint 50 méter húrra lesz szükségem ahhoz, hogy a teljes Ferihegy-projektet megvalósítsam. A modul teljes hossza 6 méter lesz.

 

 

 

Vágjunk bele!

Több, mint egy éve, 30 bejegyzéssel ezelőtt kezdtem neki e blog írásának. Azóta sok örömteli pillanat, még több kudarcélmény ért, de úgy gondolom, lassan, de biztosan haladtam előre.

Most elérkezettnek láttam az időt ahhoz, hogy elővegyek egy nagyobb fejszét és odaálljak egy nagyobb fa mellé.

Tervrajz

Tervrajz

Ma, mi ez? Nem, ezek még nem a fa évgyűrűi! Még csak a háncs leszedésénél tartok! 🙂
Remélem, páran rájönnek az utak vonalvezetéséből, hogy hol is van ez valójában. Ha nem, akkor bizony végig kell olvasni az egész bejegyzést. 🙂

A DraftSight szoftverrel elkészített tervrajz kinyomtatása után az A3 méretű részek összeillesztése következett. A pontos illesztést elősegítendő 100 mm távolságban segédvonalakat is elhelyeztem. Az elkészítendő terepasztal – egyelőre – két modulelemből fog állni, ezért modulonként végeztem el az illesztést. A csíkokat azután csipeszekkel rögzítettem a rétegelt lemezekhez és átjelöltem a nevezetes pontokat: az egyenesek végpontjait és a körívek középpontjait.

Ezután következhetett a rétegelt lemezre való átrajzolás:

Modul1

Modul1

A másik modul tervrajza:

Másik modul

Másik modul

És az átrajzolás:

Modul2

Modul2

Az átrajzolás után jöhetett a horonykészítés, amelynek folyamatát már leírtam.

Hornyok

Hornyok

A technológián egy picit finomítottam. Bár az átlátszó ragasztó elég sokáig rögzíti az acél drótot (pontosabban a gitárhúrt), a biztonságos üzemet szem előtt tartva az ívek vonalvezetésének megfelelően előre meghajlítom drótot, így ha fel is enged a ragasztó, nem bújik ki a drót a horonyból. Ez természetesen csak addig érdekes, amíg nem kerül a gipsz réteg az útfelületre.

Néhány nyomvonalnál még hiányzik a horony, először a fő útvonalakat szerettem volna kipróbálni. Most így néz ki a két modul egymás mellett:

Néhány életképet is készítettem a kezdetleges nyomvonalakon:

És most lássuk a videót, amelynek címéből most már mindenki számára világossá válik: a projekt a FERIHEGY1 terminál előtti közúti közlekedés lesz.

A videó közepét ezúttal gyorsítottam egy kicsit, hogy a türelmetlenebb olvasók (nézők) is végig tudják nézni. 🙂

Youtube:

Vimeo:

Ferihegy elkezdődött from holeg ballon on Vimeo.

 

Az első próbafutásokról készült videón látszik, hogy nem a legjobb megoldás darabokból összeragasztott papírlapokon közlekedtetni a járműveket. Minden igyekezetem ellenére került némi gyűrődés, felpúposodás az illeszkedő oldalakra, ahol a gyengébb (vagy éppen laposabb felépítésű) járművek fennakadnak. Ebből a szempontból a FALLER teherautója jobban vizsgázott.

A cél viszont a véletlenszerű leállások és útelhagyások először minimálisra, végül nullára való csökkentése. Itt az ideje a “rendes” aszfalt előállításának!

Csapjunk a húrok közé!

Tesztasztalaim elég hamar elfogyasztották a FALLER kezdőcsomaggal együtt kapott 10 méter hosszúságú vezető drótot.

FALLER-wire

FALLER-wire

Először természetesen a “gyári” megoldásnak néztem utána, de a majdnem 4000 forintos ár egy kicsit magasnak tűnt.

Elkezdtem keresgélni barkácsboltokban és a Neten, mivel lehetne helyettesíteni a vezető szálat.

A drótfonat nagyon vastagnak bizonyult.

Drótfonat

Drótfonat

Tyúkháló-nyusziknak is

Tyúkháló-nyusziknak is

 

Ettől kicsit vékonyabb lett volna a tyúkháló drótja (amivel nem csak tyúkokat lehet bekeríteni), de ebből is csak 0,8 mm átmérőjű volt a legvékonyabb. Az eredeti drót pedig 0,5 mm átmérőjű.

 

 

Virágkötő drót

Virágkötő drót

 

 

Következtek a virágkötők. A jó hírük az volt, hogy többtíz méteres tekercs néhányszáz forintba kerül, de ők is elkeserítettek, 0,7-0,8 mm vastag. 😦

 

 

 

Már-már feladtam a reményt, amikor egy Netes böngészés alkalmával megakadt a szemem egy hangszerbolton. Gyorsan felhívtam, és legnagyobb meglepetésemre nem lepődtek meg a kérdésemen. Sőt! Fél milliméternél vékonyabb húrok is léteznek. Persze húr és húr között is van különbség. Nem érdemes a tengeren túlról importált példányokkal kísérletezni, mert azok aranyárban vannak. Az angol gyártású húrok viszont (bár ha jól meggondoljuk, számunkra az is a tengeren túl van…) már megfelelnek egy szűkebb költségvetésű modellező számára is.

Csomag

Csomag

 

 

A gitárhúrok vastagságát inch-ben tartják nyilván, a csomagoláson pedig csak a tizedesvessző utáni számjegyek szerepelnek. Így például a 020-as jelölés metrikus rendszerben 0,5 mm vastagságnak felel meg.

 

 

 

Drót

Drót

 

Extraként kapunk még a húrral egy kis persely szerű hengeres alkatrészt is (gondolom a húr megfeszítésekor játszik fontos szerepet), amit egy modellező szinte bármire fel tud használni. 🙂