IKARUS 260 címkéhez tartozó bejegyzések

Helyzetjelentés – Kezd összeállni a kép

Rendhagyó módon most egy rövid videóval kezdek: ígéretemhez híven itt vannak az első “aszfaltos” tesztről készült képsorok.

A rövid videó után nézzük, hol tart a Repülőtér-projekt:

Az eddig megismert modulokon kívül már javában reszelgetem a többi elemet is. Lesz például a két végén egy-egy fordító modul. Ezen a két modulon fognak megfordulni a közúti járművek a vasút alatt. A történet nem annyira egyszerű, mert az egyiken négy, a másikon pedig összesen hat sávval kell játszani: lejtő, fordulók, járművek azonosítása és szelektálása, emelkedő, vissza a nézők elé.

Ehhez először is ki kell alakítani a lejtőt, kell találni hozzá egy hatékony felfüggesztést (hilti szalag), rögzíteni kell a lejtőt, majd az alsó szintet és természetesen ott is ki kell alakítani a járművek haladási útvonalát. Nézzünk a folyamatról néhány képeket:

Még néhány tapasztalat:

  • A lejtő kialakításánál ügyelni kell arra, hogy a jármű még fel tudjon kapaszkodni. A tesztek azt mutatták, hogy 10 centiméter hosszon 1 cm emelkedést még használt elemmel is le kell tudjon küzdeni az Ikarus. Talán nagyobb százalékú emelkedővel is megbirkózna, de tegyünk bele némi biztonsági tényezőt.
  • Az átmenetekre is ügyelni kell a lejtős szakasz és a vízszintes felületek között, különben a jármű vagy beleakad az úttestbe vagy az alatta elhelyezkedő mágnes olyan közel kerül a vezető szálhoz, hogy egymáshoz tapadnak.
  • Meg kell akadályozni az alsó szinten is a járművek vétlen leesését – sosem lehet tudni…

A jó megfigyelők észrevehették 🙂 , hogy egy elég furcsa jármű közlekedett a fenti videón. Na, ez volt a sárga busz! Ezeken az oldalakon is írtam már néhányszor (itt, ittitt és még itt is) a 3D-nyomtatásról. A téma annyira tetszik, hogy nem tudtam megállni és részt vettem egy 3D-nyomtató kifejlesztésében. Ez persze nagyképűen hangzik, de ha én és még az a másik 900 támogató nem szavaz bizalmat arra, hogy a vállalkozás eredményes lesz, most nem lenne egy ilyen kütyüm.

Még szokjuk egymást a masinával, de már sikerült nyomtatnom néhány ígéretes alkatrészt.

Itt van például a sárga busz:

Van még mit tanulnom a 3D-nyomtatás területén. Első próbálkozásra például a videón is szereplő busznak kissé lyukas lett a teteje. De így legalább jobban meg lehet figyelni, hogyan is működik a 3D-nyomtató. Felmelegít egy műanyag szálat, azt belepréseli egy csőbe, aminek a másik vége tűhegynyi átmérőjű. Az itt “kifolyó” anyag az alapon megszilárdul, majd jöhet a következő réteg… amíg el nem készül a nyomtatás.

A második próbálkozás azért már jobban sikerült. De meg kell jegyezzem, ez a technológia ilyen méretben csak próbanyomtatásra alkalmas. Ha már tetszik az objektum minden részlete, továbbra is igénybe veszem a Varinex Zrt. szolgáltatásait.

Ha már van külső, miért ne lehetne busz belső is? “Csak” meg kell tervezni!

A minőség itt is hagy még kívánnivalót maga után. Szerencsére az ablakok annyira nem átlátszók. 🙂

De nyomtattam már Loconet-fedelet is, mert milyen jól fog kinézni a következő TEMOFESZTEN, ha az összes csatlakozót ilyen fedél fogja takarni:

Biztosan fogok még hírt adni a tudomány és a technika fejlődéséről, de most térjünk vissza a projekthez!

A zeneboltban tutira azt hiszik, hogy gyilkolom a gitárjaimat. Eddig ennyi féle gitárhúrt sikerült beszereznem – nagy tételben:

Gitárhúr-sorozat

Gitárhúr-sorozat

Számításaim szerint 50 méter húrra lesz szükségem ahhoz, hogy a teljes Ferihegy-projektet megvalósítsam. A modul teljes hossza 6 méter lesz.

 

 

 

Két hónap összefoglalása

Lassan két hónapja, hogy nem adtam hírt készülő modul asztalomról és azok járulékos tagjairól. Itt az ideje egy kis összefoglalónak:

Ikarus 260 – majdnem kész

Lassan a végét járom 🙂 de még mindig kell néhány apró változtatást végezni rajta. Például az első és hátsó szélvédők mattra sikerültek a ferde felület miatt. Külön lesznek nyomtatva, azokat utólag kell majd a helyükre ragasztani.

Első asztal elemei

Az asztal összes sávváltójának helye kiképzésre került. Három stopmágnes fúrása még várat magára. Aki kitalálja, hol, kap egy virtuális piros pontot. 🙂

Furatok az első asztalon

Furatok az első asztalon

Második asztal elemei

Az asztal összes sávváltó és stopmágnes helye kialakításra került, az eddig hiányzó szakaszokat is behuzaloztam és két réteg átlátszó fóliával takartam be az összes útvonalat.

Aszfaltozás

Az út felületének kialakításához többféle ötletem volt. Először gipszréteggel próbálkoztam, de nem igazán sikerült megtalálni az optimális vastagságot. Vagy elvesztette a teszt jármű a húrral való kontaktust vagy teljesen hozzátapadt.

FONTOS! Ha valaki csak egy egyszerű hurkot szeretne kialakítani terepasztalára, válassza a FALLER rendszerét és az ahhoz elérhető – nem túl sok féle – járművet. A FALLER ugyanis az eredeti mágnessel jobban vette a gipsz felületen az akadályokat. Én a japán TOMYTEC mellett tettem le a voksomat, mert véleményem szerint több lehetőség van azok vezérlésére. A japán buszok alatt viszont erősebb mágnesek vannak.

A következő próba a sztirol lapra esett. Úgy gondoltam, ez elég vékony ahhoz, hogy egy rétegben az asztalra kerüljön, a ráfestett út pedig nagyon jól fog kinézni. A kinézettel nem volt probléma, a festék viszont egyrészt fényesebb lett a kelleténél (annak ellenére, hogy matt festéket fújtam rá!), másrészt nagyon csúszós lett. A csúszós úttest pedig nem csak a valóságban kerülendő! 🙂 A meg-megpörgő kerekek ugyanis amellett, hogy megváltoztatják a jármű irányát, nem tud olyan tapadó erő kialakulni a hátsó hajtott kerék és az útfelület között, ami az első futómű előtti mágnes-gitárhúr erőt legyőzi. Szerintem ennyi elég mára a fizikából…

A harmadik kísérlet egyelőre sikeresnek bizonyult. Két átlátszó fólia réteg tetejére jöhet az “aszfalt réteg”, ami nem más, mint csiszolópapír.

Csiszolópapír

Csiszolópapír

A csiszolópapír könnyen szabható az út kialakításának megfelelően. Amire figyelni kell, hogy a következő lap (sajnos nem lehet egyben kivágni, nincs 120 cm hosszú, 60 cm széles csiszolópapír) a menetirány szerint mindig alulra kerüljön. Ellenkező esetben az első futóművet irányító mágnes beleakadhat a felső papírrétegbe.

Ugyanígy figyelni kell két asztal egymáshoz illesztésekor. Ha mindkét irányban tervezzük a járművek közlekedését, a csiszolópapírt vágjuk be a felezővonalnál és a helyes irányra figyelve ollószerűen fűzzük egymásba.

Összefűzés

Összefűzés

Hamarosan jelentkezem a menetpróbával és a sárga busszal. 🙂

 

3DP 3.0

Előző 3D-nyomtatós bejegyzésemnél már jeleztem, hogy nem kell sokat várni a következő szállítmány bemutatására. Íme:

A 3. VARINEX-csomag

A 3. VARINEX-csomag

Most is a könnyebb alkatrészekkel kezdtem. Ezúttal már helyes méretű felniket kaptam. Az alábbi képen a felnigyártás menetét láthatjátok:

A felnigyártás lépései

A felnigyártás lépései

Jobb oldalon még a felöltöztetett felni, aztán a félig, majd a teljesen levetkőztetett, a folyadékban megtisztított, végül az abronccsal ellátott példány.

Ami a gumiabroncsot illeti, erre is igyekszem könnyen beszerezhető megoldást találni. Elsőként hagyományos O-gyűrűvel próbálkozok.

Felnik abronccsal

Felnik abronccsal

Valószínűleg alakítanom kell majd a futófelületet, mert egyrészt így úgy néz ki, mintha csak gumibelső lenne rajta, másrészt esetleg kipöröghet a gumi. Nem vicc! A Tomytec busza már kisebb emelkedőnél is meg-megtorpan és látható, amint megpörög a hajtott kerék. A kis motor az áttétellel nagyobb nyomatékot tud elérni, a busz pedig könnyű, ezért történhet ilyen. Ha viszont növelem a jármű súlyát, megnő a fogyasztása. A kettő között kell megtalálni az egészséges kompromisszumot.

Jöjjön az IKARUS 412-es javított változata:

Az utolsó képet összevetve az első próbálkozás végeredményével szembetűnő a különbség.

Jöjjön az IKARUS 260-as!

Nem maradt más hátra, mint a TOMYTEC-alváz beillesztése a karosszériába:

Végül következzenek a várva-várt videók:

Youtube:

Vimeo:

3DP 2.0

A legutóbbi 3D nyomtatás kiértékelését felhasználva újabb tervekkel örvendeztettem meg a VARINEX Zrt. segítőkész munkatársait. Ezek a modellek elmondásuk alapján már sokkal jobbra sikerültek.

A kis csomag ezúttal kétféle karosszériát, egyféle alvázat és egy 8 darab felniből álló garnitúrát tartalmazott:

Az első alkalommal tisztára mosott alkatrészeket kaptam, ezúttal viszont nekem kellett kiszabadítanom a támaszanyag mögé rejtett mütyüröket. Ez abból a szempontból is előnyös, hogy a nyomtatás utáni “téglában” nagyon nehéz minden részletet észrevenni. Megnő a veszélye, hogy esetleg olyan rész is “lepucolódik”, aminek eredendően nem kellene. Így bevállaltam a készre munkálást. Ehhez két eszköz szükséges: egy fogpiszkáló és egy fogkefe:

Az utolsó képen igyekeztem megmutatni, hogy még a csavarok és a tengely is látható. Ez volt a jó hír számomra. A rossz viszont az, hogy Murphy ennél a nyomtatásnál is jelen volt, így a felni pont kétszer akkorára sikerült, mint amekkorát szerettem volna. 🙂 Na mindegy, majd a 3DP 3.0-ban! Ahhoz viszont már elegendő információt szolgáltatott, hogy az eredeti 0,1 milliméteres kiemelés kevésnek fog bizonyulni, legalább 0,2-0,3 milliméter szükséges egy megmutatandó részlet kiemeléséhez.

Kérem a következőt!

Terveim között szerepel egy nyerges vontató mozgásba hozatala is. Ehhez a HERPA egyik SCANIA-ját bontottam darabokra, majd alvázát kissé átterveztem. A nyomtatás után következhet a tisztítás:

A jobboldali képeken a lemorzsolt támaszanyag látható. Ezután már csak egy kis folyadékos végtisztítás következik és jöhet az eredeti alvázzal való összehasonlítás:

Az alvázba futómű is kell:

Itt is kell némi korrekció: a hátsó futómű a fenti képeken buszos abroncsokhoz illeszkedik, amelyek abroncsmérete még ilyen piciben is nagyobb, mint a nyerges vontatóé. Így meg kell várni a helyes méretű felniket.

Jöhetnek a karosszériák!

A folyamat ugyanaz, mint eddig. Annyi a különbség, hogy a fogpiszkálóval egy-egy nagyobb felületet is le lehet fejteni a tárgyról.

A két busz tisztítása után ez a látvány fogadott:

Sajnos ezeken a képeken (és a valóságban is) látszik, hogy a 0,1 mm kiemelés kevésnek bizonyult. A részletek kevésbé kivehetőek. Egy festéssel talán kiemelhetőek a kontúrok, hamarosan erre a tesztre is sort fogok keríteni. De előbb a 3DP 3.0-ról fogok írni… mert már azon is túl vagyok. 🙂

A reklám után vissza jövök! 🙂