irányítópult címkéhez tartozó bejegyzések

MiWuLa – második felvonás

A fenti cím nem véletlen! Wunderlandban még színház is van! A Rómeó és Júliát adták éppen. Ezzel kezdődik a harmadik videó.

Ebben a részben – mármint a videóban – kapott helyet közép Németország, Hamburg és Skandinávia is.

Hamburgban nagyon sok épületre rá lehet ismerni. Ilyen például a Szent-Mihály templom, a Filharmónia (ezt nem rég’ adták át, mind a valóságban, mind a modellvilágban), de még a Wunderland is felfedezhető – a Wunderlandban. A városi kikötő, a teherkikötő és a híd forgalma akár a valóságról készített pillanatfelvétel is lehetne.

A Filharmónia épületét szétnyithatóra készítették. Így a látogatók megcsodálhatják a belsején kívül a zenekart is. Akik – bocsánat a szóhasználatért, de olyan, mintha élő emberek játszanának -, szóval akik mozognak! Mind! Még a karmester is!
A teltházas stadionban éppen futballmeccset játszanak. A közönség felhördül, éljenez, villognak a vakuk. Fantasztikus a látvány!

Skandináviában természetesen a hatalmas hajók is közlekednek. Kikötnek, kikerülik a szigeten világító… tornyot, este pedig karácsonyfává változnak.

A havas táj is meglehetősen élethű lett. Itt is minden mozog, a korcsolyázóktól kezdve a meteorológiai ballonon át a jegesmedvéig. Tessék nézni a videót:

A négyfelvonásosomat Amerikával zárom. Ha Amerika, akkor nem maradhat el Miami Beach, a kaszinók Las Vegasban, az űrrepülő, az 51-es körzet és a Grand Canyon. És a fények!

Az eddigi asztalok többségén is volt közúti közlekedés, itt azonban szinte élt a közút. Nem volt olyan pillanat, amikor egyetlen jármű sem haladt A-ból B-be. De inkább az volt a jellemző, hogy legalább három-négy jármű kergette egymást biztos távolságból. És ha eljött az este, fényben pompáztak az épületeken kívül az országút kamionjai is.

Mindezt hány számítógéppel, hány operátor tudja lekezelni? Erre az előző bejegyzésben említett kulisszák mögötti videókban keresendő a válasz. Én mindenesetre a közönség előtt üzemelő irányítópultot lefényképeztem:

Irányító terem

Irányító terem

És végül jöjjön a ráadás! A videókban már gondolom sikerült sok “szituációt” észrevenni. Ez ott a helyszínen úgy működött, hogy a látogató először ámulva lépett be egy-egy terembe és megcsodálta az 1:87 méretarányhoz képest is hatalmas méretű építményeket. Svájc hegyei például 6 méteresek! Egy-egy koncerten 20.000-es nézőközönség álldogált. A skandináv “medencében” 30.000 liter víz csobogott. Csak a Filharmónia 9 négyzetméternyi területet foglalt el. Ez egyébként 15.000 munkaóra alatt készült el és 350.000 Euróba került. Ha már a számoknál tartunk, a repülőtér 3.500.000 Euróból állt össze…

Nos a megdöbbenés után a látogató megpróbálta becsukni ámuló ajkait, majd közelebb lépett az építményekhez és elkezdte felfedezni a részleteket – már amennyit tudott. Síugró hóember, Old Shatterhand és Winnetou, a kapitány anyósa a hajóhídon, a szállodák szobáinak titkai… 😉

Azután következhetett a mozgó jelenetek felkutatása: a házra dőlő fa a mérges házi asszonnyal, a reptér raktárában a béka-verseny (itt még egy krokodilt is felfedezhetett a szemfüles videónézegető), a nyári bobpálya, a lovagi torna, a szellemek, az UFO-reptetés, a bányarobbantás, hogy csak néhányat emeljek ki a számtalan nyomógombos jelenet közül.

A videókba a mozgó eseményeket próbáltam belezsúfolni, itt pedig álljon egy csokorra való azokból a többnyire statikus jelenetekből, amiket én magam találtam meg és volt időm azokat lefotózni is:

Nem lenne teljes a tudósítás, ha nem szólnék a negatívumokról:

Tömeg volt. Mondjuk erről a szervezők nem tehetnek. Kétségtelen, a produkció annyira népszerű, hogy a föld minden pontjáról csodájára járnak. Apropó! Adós vagyok még a nap vége felé feljegyzett statisztikával:

Egy szokványos, hétfői napon a számok szerint 2.000 vendége van a kiállításnak. Rájuk férne az a fizikális terjeszkedés, amit már megemlítettem tegnap. Úgy a két-háromezer nézelődő kényelmesebben tudná szemügyre venni a terepet.

A másik, már szintén említett “probléma” az asztalok mérete. Így valóban impozáns látványt nyújt a végtelenbe tűnő városrészlet vagy Skandinávia tengere, mégis hiányt érez a látogató, mert az olajfúró tornyot például nem szemlélheti meg 20 centiméterről.

A harmadik negatívum a vasúti gördülő állomány (el)használtsága. Talán a videókon is hallható néha, amikor elhalad egy-egy vonat vagy U-Bahn és nyikorognak a tengelyei. Ha már adnak a mozdonyok és a környezet hangjára, ezt a zavaró hatást némi olajozással kiküszöbölhetnék.

A hanggal kapcsolatban még a repülőtéren éreztem úgy, hogy a kelleténél hangosabbra vannak állítva a repülők. Ott csak fárasztó volt egy idő után az örökké süvítő hajtóművek zaja. Aztán otthon megnézve a felvételeket még csalódottabb lettem. A propelleres gépek hangja abszolút nem hallható.

Mindezek ellenére azt hiszem maradandó élményt kaptunk ezalatt a rövid nap alatt és nem nagyon gondolkoznék, ha a – közeli vagy távoli – jövőben valaki megkérdezné tőlem:

– Nem kísérsz el Hamburgba néhány napra?

Csak már kérdezné valaki…! 😀

 

Első modulasztal hét szervója

Régen nem jelentkeztem már a terepasztal építésével, de egyrészt TEMOFESZT-eltem, ami előtt és közben nem igen tudtam a saját modulommal foglalkozni, másrészt nem akartam minden egyes szervó megépítését egy újabb bejegyzéssel ünnepelni. Egy ilyen bejegyzés ugyanis meglehetősen hosszadalmas művelet:

  • a munkálatok közben készített képek szelektálása
  • képek vágása, újraméretezése
  • képsorozatok (TimeLapse) elkészítése
  • videóanyag megvágása
  • videóanyag feltöltése Youtube-ra és Vimeo-ra
  • szöveg kitalálása 🙂
  • gépelés
  • képek, videók beillesztése
  • hivatkozások összegyűjtése és beszúrása
  • címszavak összegyűjtése
  • végső ellenőrzés

A fenti műveletek (biztosan kihagytam pár mozzanatot) bejegyzésenként két-három napnyi modulépítésre fordított időt szoktak elvenni.

No, de elég a sírásból! Nézzük, hol tartok!

Az első sávváltó és az első stopmágnesek, valamint a buszparkoló megépítése után a ferihegyi másik csomópont néhány stopmágnesének befaragása következett. Ez azért okozott extra kihívást, mert eddig még nem terveztem íves szakaszra megállást. Sajnos ezután sem fogok… Szerencsére először a tesztasztalon próbálkoztam:

Egy-egy stopmágnest az eredeti távolságra tettem a külső, nagyobb és a belső, kisebb íven is. Mögéjük pedig – gondolva arra, hogy a forduló jármű közepe, ahol a reed-relé is van a járműben, a középvonalhoz közelebb fog elhaladni – egy újabb sorba is tettem mágneseket a lehető legközelebb a középvonalhoz. Sajnos még ez sem volt elég ahhoz, hogy az elhaladó jármű reed-reléje “érezze” a stopmágnes jelenlétét. A fentiek miatt a nyomvonalat kissé módosítanom kellett:

Nyomvonal-módosítás

Nyomvonal-módosítás

A későbbiekre pedig megjegyzendő: STOPMÁGNEST ÍVBE NEM SZABAD TENNI!!!

Nem írtam még arról, hogyan oldottam meg a szervók tetején az acél huzal átvezetését. Természetesen itt is gitárhúrt alkalmaztam. Mivel a szervóhoz kis műanyag karokat is kapunk, amiken lyukak is találhatók, ezeken keresztül lehet hajlítani az acél huzalt. Nézzük meg, hogyan:

Acélhuzal a szervóra

Acélhuzal a szervóra

A műanyag karocskát már csak fel kell pattintani a szervó tetejére és kész is a sávváltó:

És mi a helyzet a stopmágnesekkel? Azokat szervókat az előbbiekhez képest elfordítva kell rögzíteni az asztal alján.

Stopmágnes szervója alulról

Stopmágnes szervója alulról

A felvétel nem túl előntös a szervóra nézve, de ebből a szemszögből lehet jól látni, hogy a műanyag karjának végére egy vastag szívószálat rögzítve az két mágnest is meg tud emelni.

A hét szervó beépítése után így nézett ki az asztal alja:

Hét szervó beépítve

Hét szervó beépítve

 

 

 

 

 

Következzen egy kis elektronika!

Az alábbi kép látványa senkit ne rettentsen el!

Táp, Arduino, kábelek, gombok

Tápegység, Arduino, kábelek, gombok

Kicsit én is idegenkedek az elektronikától, de a modellvasút-építést nem lehet megúszni manapság (sem) némi forrasztószag nélkül. A szervók ellátásához 5 volt feszültség, egy testkábel és egy jelkábal bekötése szükséges. Az 5 voltot és a testet közös kábellel oldottam meg, a jelkábeleket viszont egyenként kell eljuttatni a szervókhoz. Utólag könnyebb megtalálni a jelkábelek végeit, ha feliratozzuk is a kábelt. Ezt a képen is fel lehet fedezni.

Egy kezdetleges irányítópultot is összeállítottam az első szervók teszteléséhez:

Persze vannak ennél jóval színvonalasabb megoldások is, de a végleges irányítópult kialakítása még egy kicsit odébb van.

A kábelelrendezés az asztal alatt még hagy némi kívánnivalót maga után, de nem győzöm hangsúlyozni: még mindig az erős tesztfázisban tartok:

Ma már eleget néztük a modul alját! Folytassuk az… oldalával!

Ki kellett találnom valamit, hogy a kis járművek ne pottyanjanak le az asztal szélén. Persze szép elképzelés, meg logikus is, hogy ha a nyomvonalat követi egy jármű, elvileg nem is tud eljutni az asztal széléig. Ez is a terv, de minden eshetőségre fel kell készülni. Murphy mindig ott figyel a modellvasút-építők mögött is! 🙂

A leesés megakadályozásához plexi lemezeket rögzítettem a modulasztal széleire. Természetesen ez csak azokon az oldalakon szükséges, ahol nem csatlakozik az asztal a többi modulhoz. Mivel Ferihegy két modul egymás mögötti elhelyezésével oldható meg, a belső modulasztalt három oldalról is körbe kell keríteni.

Végül következzen egy kis videó, ami a hét szervó működését mutatja be sávváltók különböző állásánál:

Youtube:

Vimeo:

<p><a href=”http://vimeo.com/111924474″>Első modulasztal hét szervója – 7 servos of the first module layout</a> from <a href=”http://vimeo.com/user21838796″>holeg ballon</a> on <a href=”https://vimeo.com”>Vimeo</a&gt;.</p>