KIBRI címkéhez tartozó bejegyzések

Helyzetjelentés 2017. első feléről

Összesen 18 téma gyűlt össze, amikről írni szeretnék, ezért valószínűleg ez egy két részes bejegyzés lesz. Ha nem három…

Nézzük az elsőt:

Modul visszabontás

Szerettem volna megbízhatóbb működést elérni Szemeretelep buszközlekedésénél. A buszfordulóban ugyanis csak a 260-as Ikarus fordult el 10-ből 10-szer jól, a 412-es néha letért az ívről, túl szűknek bizonyult neki. Ezért az első modulon felszedtem az utat és arrébb helyeztem a vezető szálat. Remélem, így már a 412-essel sem lesz probléma.

Buszforduló visszabontása

Buszforduló visszabontása

Hangfogó kerítések

Szemeretelepen szerencsére jó hosszú a hangfogó fal. Ráadásul két méretben is megtalálható. Egy alacsonyabb a peronnál, illetve egy magasabb végig a focipályáig.

Ilyen alkatrészeket nem lehet csak úgy a boltban vásárolni. Így otthon kell előállítani őket valamilyen módon. Jöhetnek a sztirol lapok!

1 mm-es sztirol méretre vágása után következhetett a pengével történő bekarcolás, majd az oszlopokhoz ragasztás. Először hármas csoportokat ragasztottam, amik így néztek ki összeállítás után:

Hangfogó összeragasztva

Hangfogó összeragasztva

Oszlopnak ezt használtam.

A kisebb csoportokat egymáshoz illesztettem, így kaptam meg a hosszú kerítéseket.

A kígyózó vonalvezetés a 2-es modulon nem (feltétlenül) a rossz szemmértékemnek köszönhető. A valóságban is így néz ki, ahol a felső vezeték oszlopait megkerüli a kerítés.

Hangfogó a valóságban

Hangfogó a valóságban

Felső vezeték tartó oszlopok

Ha már az oszlopoknál tartunk, következzen ez a téma.

Mind állomási, mind nyílt vonali oszlopokat árul a Viessmann. Arany árban… Ezért úgy gondoltam, kihozom kicsit olcsóbban. Ismét kedvenc előállítási módomhoz, a 3D-nyomtatáshoz fordultam:

Hűha! Most jól lebuktam! Néhány fotón látszik néhány későbbi téma is. 🙂

Ami az oszloptávolságokat illeti, nagyjából a 30 cm +/- 3 cm mutat jól a modulon. Ez a valóságban 43-53 m oszloptávolságot jelent, ami megegyezik az általam a valóságban is mért távolságokkal.

Repülőtér kerítésének tesztje

Itt még töprengés esete forog fenn. Sajnos a valósághoz képest nagyon vékony sztirol lapot kellene használnom, a kerítés oszlopaihoz pedig 0,5 mm átmérőjű acél huzalt.

A 0,5 mm vastag sztirolt és az acél huzalt egyelőre nem tudtam olyan stabilan összeragasztani, hogy azután az alapként szolgáló, szintén sztirol, 1 mm vastag csíkba fúrt 0,5 mm átmétőjű (!) furatok feszítő hatásának ellenálljon. Megoldása folyamatban…

Épületek

Ebből sok lesz… Mármint a modulokon. Nagyon sok… Lesznek boltban vásárolhatók is, de úgy gondoltam, néhányat elkészítek saját kezűleg. Ilyenek természetesen a Ferihegyen található épületek, maga a Terminál, a ROK épülete, a WizzAir szimulátor és a központ, de Szemeretelep egy-egy családi házát is igyekszem majd megmutatni a 2012-es állapotában.

Nézzük először az első modul épületeit. Itt, a felüljáró két oldalán lévő épületek (beleértve a vasúthoz tartozókat is) egyedi készítésűek lesznek, a modul másik oldalán pedig Kibri-épületek.

Az alagsor elkészítése nagyobb munka volt. Nem a sztirol vágására gondolok (az sem túl könnyű), hanem a befaragására.

Az összeragasztott épületeket belülről először feketére festettem, mert a következő 5 éves tervben szerepel a belső világítás kialakítása is. A külső alapozás is egyebek mellett ezt a célt szolgálja. Több réteg festék nélkül ugyanis a vékony sztirol lapok átlátszanának. A fekete után természetesen mehet egy sokkal barátságosabb belső festés is. Tapétázást nem vállalok! 🙂

Az épületek festése után jöhetnek az egyedileg, 3D-nyomtatással gyártott nyílászárók, végül a tetőszerkezetek kialakítása. Cseréptető néha kapható az üzletekben (Auchagen), a gerincekre hengeres profilú sztirol csíkokat ragasztottam.

A második modulon többnyire boltban néha kapható épületek (Faller, Kibri) lesznek, néhány épület azonban itt is egyedileg lesz, a valóságnak megfelelően kialakítva:

Felező vonal – végre megvan a jó megoldás!

Néhány előző képen már láthattátok, hogy megjelentek az útburkolati jelek. Hosszas keresgélés után megvan a megoldás. Jó kis koktélt gyártottak erre a célra, csak meg kellett találni. 🙂

A toll különlegessége, ha kifogy, az üzletben újratölthető!

A következő bejegyzésemben az útfestést kicsit részletesebben és több képpel fogom bemutatni.

Egy év összefoglalója

A hétvégén rám lett kérdezve, hogy is állok fő projektemmel és rádöbbentem, már lassan egy éve nem adtam helyzetjelentést Feriheggyel kapcsolatban. Jöjjön akkor most egy kis összefoglaló:

Pultok

Mind a közút, mint a vasút igényel “néhány” vezérlő elemet. Idézőjelek azért kellettek az előző mondatomba, mert látni fogjátok, a vezérlés sokkal bonyolultabb, mint első ránézésre látszik.

Rögtön az elején eldöntöttem, hogy két pultot készítek: egyet a vasúti közlekedésnek, egyet a közútinak. Így akár egymástól függetlenül is vezérelhető a két rendszer és nem utolsó sorban egy véletlen kapcsolással nem okozunk problémát a másik rendszer üzemében.

A jövő természetesen majd a számítógépes alkalmazással működtetett asztal lesz, először azonban maradjunk a manuális vagy inkább félautomata megoldásoknál.

Könnyebb falatnak tűnt a vasúti pult, így elsőként azzal kezdtem. Először a nyomvonal sematikus ábrája került fel a furnér lemezre, a LED-ek helyével együtt:

Pult - nyomvonalak

Pult – nyomvonalak

Szerencsére lehet kapni hosszú- és laposfejű fényforrást. A beszerzett LED illesztési tesztje jól vizsgázott:

Állványos fúró

Állványos fúró

Ezután összesen 135 db furatot kellett a megfelelő helyekre elhelyezni, ami az otthoni állványos fúrógéppel lehetetlennek bizonyult. Nem lehetett annyira alá tolni a lapot, hogy középre is befúrjam a furatokat. Szerencsére volt a közelben ipari állványos fúrógép is. Kézi fúrógéppel is nekiállhattam volna a szita készítésnek, de úgy gondoltam, jobb, ha a világító fényforrások iránya párhuzamos.

A furnér lemez aljára a megerősítés után felkerült a vezérlésként működő, már jól ismert (és az előzőkben ismertetett) Arduino, valamint a LED-világításhoz használt, ULN2003A tranzisztorokkal tűzdelt áramkör (így az Arduino csak jelet ad, a LED-ek világításához szükséges tápellátás függetleníthető attól), végül pedig a LED-ek beültetése következett.

Reményeim szerint a teljesen kész pult vezetékezése egy kicsit átláthatóbb lesz. 🙂 A világítás teszthez számomra így is megfelelt. Olyannyira, hogy egy kis programozás segítségével a létező összes variációt le is teszteltem.

A sikeres tesztet a festés követte…

és elégedetten tapasztaltam, hogy sikerült ugyanúgy visszakötnöm az elektronikát.

Nem pult egy pult keret nélkül, a végső simítások után így néz ki a (fél)kész termék. Itt is magyarázatra szorulnak a zárójelek. A modul asztalokkal való összekötést ugyanis még nem készítettem el.

Igyekeztem a MÁV-nál használatos  Domino 55 berendezéshez hasonlító pultot készíteni, de még mielőtt az önkéntes szakemberek tömeges hozzászólás áradattal elmagyaráznák, hány különbség van a valóságoshoz képest, elmondom, nem a 100%-os egyezés volt a cél. Nézzük például a LED-ek formáját. Az eredeti berendezésen szögletes, téglalap alakúak. Nem szeretném megmondani, ki reszelgessen 135 db ilyen nyílást… A másik nagyobb különbség, hogy az eredeti berendezésen nyomógombok vannak, én pedig a billenő kapcsolókat preferáltam. Na, itt be is fejezem a felsorolást, szorgalmi feladat a többi különbség összegyűjtése – és saját részre megtartása. 😀

A közúti közlekedés pultjának elkészítése még folyamatban van, azért erről is mutatok egy képet:

Lyukkártya :-)

Lyukkártya 🙂

Itt “picivel több” LED-et kell bekötni és a kapcsolók elhelyezésén még törpölök picit.

Tanulmányi kirándulás a Keletiben és a Nyugatiban

Az elmúlt néhány év során rendesen megfertőződtem, már ami a vasút témát illeti. Nem csoda, hogy két budapesti pályaudvart is felkerestem.

Először a Keleti Pályaudvarba kaptam meghívást egy Index-es fórumtárs jóvoltából, így testközelből is megnézhettem egy FLIRT-öt, olyat, ami többek között Ferihegynél is ingázik:

A Budapest 100 rendezvény keretein belül pedig a Nyugati Pályaudvar néhány érdekes részét sikerült megcsodálnom. Erről videót is készítettem, íme:

Felezővonal

A kis kitérők után térjünk vissza a közút témájához! Moduljaimon már szép aszfaltréteget sikerült kialakítani, a felfestések, felezővonalak azonban még váratnak magukra. A Neten néztem már pár videót, mások hogy csinálják, de igazán jó megoldást még nem találtam rá. Egy tesztet azért végeztem, viszont egyrészt az eredménye sem tetszett annyira, másrészt elég sok maszkoló szalagot kellene leragasztani (ívekben is!), hogy összeálljon a teljes útfelület bevonalkázása. Ha valakinek esetleg van tuti ötlete, kérem ossza meg velem az infót!

Közúti világítás

A közvilágítás tesztje viszont jól sikerült! Ehhez először nagy mennyiségű LED-es lámpa beszerzésére volt szükség, amelyet a nemzetközi aukciós oldalon sikerült elkövetnem. Tízes csomagolásban árulják őket.

Az egyszerű tesztet egy kis programozás követte. Így meg tudtam valósítani, hogy a lámpaegységek valósághűbben “induljanak”. Először vibrálnak, majd feltöltődés után teljes fényárban úsznak.

A videó képfrissítése miatt sajnos kevésbé látszik a bemelegedési folyamat. Ezt élőben kell látni ahhoz, hogy teljes legyen az élmény! 🙂

Épületek

A piacon jó néhány modellező cég terméke megtalálható – főleg H0 méretben… Ami az N-es építési nagyságot illeti, már kisebb a választék, magyar stílusú épületekből pedig szinte semmi sem kapható. Persze nem az volt a naiv célom, hogy majd jól bemegyek egy vasútmodell boltba és leakasztom a polcról Ferihegy összes épületét, kiegyeztem volna Szemeretelep kertes-házas övezetével. Ez sem jött össze. Néhány családi ház persze kapható a FALLER és a KIBRI jóvoltából, de a 6 méteres modulrendszeren több tucat épületre lesz szükségem. Így eldöntöttem, a gyári házak mellé a ferihegyi, saját készítésű épületeken kívül megépítek pár olyan családi házat is, amik megtalálhatók Szemeretelepen. Egyelőre még csak hármat raktam össze, azokat is csak a vázszerkezetük szintjén.

3D nyomtatás

Nem múlhat el úgy év, hogy ne említsem meg a XXI. század egyik legszuperebb találmányát, a 3D-nyomtatást. Az alábbi termékek is ezzel a technológiával készültek. Sőt! A Shapeways-től már színesben is (és bronzból és aranyból és… szinte bármiből) rendelhetők a termékek: a konténerek ilyen színben nyomtatódtak ki.

Egy picivel drágább 3D nyomtatóval napjainkban már szinte bármilyen színű, bármilyen anyagú bármi kinyomtatható! Tényleg bármi! Érdekességképpen:

Ezúton is köszönet a Varinex Zrt.-nek, hogy Magyarországra is elhozzák ennek az innovatív technológiának legújabb érdekességeit!

Azért ott még nem tart a Ferihegy projekt, hogy egy ilyen (akár az egyszerre 6 színnel nyomtató, akár a fémporos, SLS technológiát alkalmazó) nyomtatót megfinanszírozzak, de remélem, hamar eljön az az idő, hogy legalább a bérnyomtatás költségei megfizethetők lesznek.

Nos, akik idáig is eljutottak az olvasásban, igazán megérdemelnek még egy kis videót. A két szerelvényt Hódmezővásárhelyen kaptam lencsevégre. Tudomásom szerint mindkét szerelvénytípus megfordult Ferihegyen is, a Szergej még a reptér területére is húzott tartálykocsikat.