Knuffingen címkéhez tartozó bejegyzések

MiWuLa

Ez a mozaikszó már sokaknak ismerősen hangozhat, főleg azoknak, akik nem véletlenül bukkantak blogomra. Akik igen, azoknak kifejteném, mit is takar ez a hat betű:

MIniatur WUnderLAnd

Ugye, így már mindjárt többen kapnak a fejükhöz. De még mindig nem elegen! 🙂

Miniatur Wunderland

Miniatur Wunderland

Ez a produkció 2001-ben indult el sikerútjára, nagy bánatomra nem a Hajógyári-szigeten, hanem Hamburg dokknegyedének egyik vörös téglás (nem lámpás! olyan is van!) épületében.

Régóta, egészen pontosan, ahogy már írtam is, 2011. májusa óta szerepelt bakancslistámon, hogy felkeressem a kiállítást.

A sors (és nem utolsó sorban jó szervezésem) úgy hozta, hogy idén az 1848-as szabadságharc kitörésének évfordulóját Hamburgban ünnepelhettük. És a PI-napot hol másutt töltöttük volna, mint a Miniatur Wunderlandban!

Szolgálati közlemény!

A kiállítás jelenleg három szintes (terveznek a csatorna felett egy 1:1 méretű hidat is építeni és akkor már a másik épületben is terjeszkedhetnek!), amelyekből két szinten találhatók a miniatűr látványosságok. Egy nap alatt NEM lehet úgy végig nézni, hogy aztán azt mondhassuk: igen, minden négyzetméterén annyi időt töltöttünk, amennyit szerettünk volna, elegendő időt fordítottunk a fotózásra, videózásra. Az egy nap arra elegendő, hogy a következő ötéves tervbe ismét felkerüljön egy hamburgi látogatás. 🙂

Nézzünk egy kis statisztikát, rajtunk kívül hányan gondolták még úgy, hogy érdemes megnézni a Wunderlandot:

Látogatók országok szerint

Látogatók országok szerint

Hű! Ez így elég sok szám egyszerre! Nézzük csak az eddigi összes látogatót, valamint a magyarokat:

Összes nézőszám reggel

Összes nézőszám reggel

Magyar látogatók reggel

Magyar látogatók reggel

 

 

 

 

 

Akik hadilábon állnak a matematikával, azoknak segítek: ez átlagosan évi 1.000.000 látogatót jelent! Mivel az év minden napján nyitva van, könnyen kiszámolható, hogy naponta két-háromezer vendég lökdösi végig egymást és próbál a lehető legjobb pozíciót felvenni egy-egy érdekes jelenetnél. A leendő látogatóknak javaslom, előbb tájékozódjanak a kiállítás honlapjáról, mikorra milyen tömeget prognosztizálnak. Ugyanis a precíz németek erről is vezetnek statisztikát!

Nem csigázom tovább a kíváncsiságot, lássuk, miket sikerült lencsevégre kapnom látogatásom alatt. Azért fogalmaztam így, mert biztosra veszem, a beállított helyzeteknek csak töredékét sikerült észrevenni. Ezt Miniversumos látogatásaim tapasztalataiból is mondom. Hamburgban ráadásul a tömegen kívül az asztalok is sokkal nagyobbak, mint a budapesti kiállításé. Nem egy helyen 6-8 méteres távolságra volt a terepasztal vége. Legközelebb látcsövet is viszünk, hogy a távoli jeleneteket is jobban szemügyre vehessük…

Az épület egy-egy termében különböző országokat/városokat nézhetünk meg. Svájc, Ausztria, Németország középső része, valamint az alkotók által kitalált Knuffingen városka kapott helyet az első szekcióban.

A bejáratnál pedig egy impozáns Dioráma-összeállítás látható az őskortól a II. világháborúig, valamint Berlin egy városrészének változását követhetjük végig a világháború előtti időszaktól a német újraegyesülésig.

Az első videóba még az építés alatt álló Olaszország került bele:

Két helyiség között, valamint a mellékhelyiségek felé folyosókon kellett közlekedni. Ebben nem is lenne semmi különleges. Abban viszont, ahogyan a falak díszítve vannak a Wunderlandban, igenis van:

És igen, még a WC falai is! És ha mindez nem elég, a piszoárok kivetítőjén mozgóképen lehetett a le-fel szálló repülőket nézegetni. 🙂

Ha már repülőkről volt szó, jöjjön a várva-várt repülőtér!

Röviden: leírhatatlan! A látvány, a minőség, a precizitás, a hangok, a részletek, a… minden! Ezt élőben kell látni! Ha tehetném, még most is ott állnék a terminál és a futópálya között, ahonnan a gépek földi mozgását, a kiszolgáló járművek rohangálását, de a le-felszállásokat is nyomon lehet követni. Na, jó, jöjjön a videó:

Mondtam, nem semmi!

Itt szeretném megemlíteni a személyzetet:

Ők azok, akik nem csak zokniban, az asztalok tetején, hanem a háttérben is azért dolgoznak keményen, hogy a látogató a lehető legkevesebb ilyen alkalmat szúrjon ki. Persze azért villogtak ilyenkor is a vakuk, mindenki le szerette volna filmezni a Gullivereket Liliputban. Szívesen lennék egy ilyen csapat tagja. Nem csak azért, mert testközelből szeretném megnézni minden mozgó kütyü működését. A kulisszatitkokat is megosztó videósorozatban (az első 50-et már végig néztem, az eddigi utolsóra még nem volt időm, éppen látogatásunk napján posztolták ki) az egyik ötletgazda rendszerint megemlíti a háttérben mozgó embereket. Elmondja, nekik igazán akkor kezdődik az élet, amikor bezár a rendezvény. És mivel minden nap nyitva vannak, a renoválások, javítások időszaka javarészt az éjjeli órákra esik.

Hű! Ez a bejegyzés hosszúra sikeredett! Holnap jövök egy újabb résszel – és két újabb videóval! 😉

A kezdet…

Nem ismerek olyan embert – nemtől, kortól függetlenül – akinek nem csal mosolyt az arcára egy-egy minivonat zakatolásának látványa. Magyarországon is évente több lehetőség van modellvasút kiállításokat látogatni és ezeken a kiállításokon szinte tülekedni kell, hogy oda férjünk az asztalok mellé. Népszerű hobbi – ugyankkor drága szórakozás is. Főleg, ha teljesen élethű alkotásokat akarunk összeállítani.

Magam is gyerekkorom óta ábrándoztam, hogy egyszer majd építek egy szép kis terepasztalt – egészen 2011. májusáig. Ekkor ugyanis történt valami:

Hamburgban átadták a világ legnagyobb teljesen működő repülőtér-terepasztalát!

Innentől a fókuszom a vasútról átterelődött a közúti forgalomra (a légi forgalom még csak távlati terv). Természetesen végignéztem az összes Knuffingen Repülőtérről szóló Youtube videót. Majd még egyszer! Most már kijegyzetelve a fontosabb információkat.

Közben elkezdtem felfedezni a magyar terepasztalosok világát és kiállításait is. A tavalyi legnagyobbról és az idei elsőről videót is készítettem.

Természetesen ahogyan a valóságban, úgy a mini világban sem lehet elkülöníteni a vasutat a közúttól. Célom az, hogy egy-egy asztalon a vasút-közút aránya az előbbi túlsúlyáról az utóbbira billenjen át.

A kiállításokon kívül természetesen a Netet is túrtam mindenféle hasznos kütyüért. A fentebb említett repülőtér költségvetésénél lényegesen kevesebb áll rendelkezésemre (majd kiteszek egy DONATE-gombot az olvasók adományainak gyűjtésére). Ráadásul a hamburgi modell-repülőtér “H0” (1:87) méretarányával szemben nekem az “N” építési nagyságra (1:160) esett a választásom. Egyrészt ezzel a mérettel azonos nagyságú asztalon jóval nagyobb terület építhető meg, másrészt kihívás is van a dologban: a kisebb járművekbe sokkal nehezebb belepakolni az automatikus irányításhoz szükséges eszközöket: motort, világítást, kormányozható első futóművet, a vezérlésért felelős áramköröket, adó-vevő egységet. Szóval nem lesz egyszerű a feladat…