repülőtér címkéhez tartozó bejegyzések

MiWuLa

Ez a mozaikszó már sokaknak ismerősen hangozhat, főleg azoknak, akik nem véletlenül bukkantak blogomra. Akik igen, azoknak kifejteném, mit is takar ez a hat betű:

MIniatur WUnderLAnd

Ugye, így már mindjárt többen kapnak a fejükhöz. De még mindig nem elegen! 🙂

Miniatur Wunderland

Miniatur Wunderland

Ez a produkció 2001-ben indult el sikerútjára, nagy bánatomra nem a Hajógyári-szigeten, hanem Hamburg dokknegyedének egyik vörös téglás (nem lámpás! olyan is van!) épületében.

Régóta, egészen pontosan, ahogy már írtam is, 2011. májusa óta szerepelt bakancslistámon, hogy felkeressem a kiállítást.

A sors (és nem utolsó sorban jó szervezésem) úgy hozta, hogy idén az 1848-as szabadságharc kitörésének évfordulóját Hamburgban ünnepelhettük. És a PI-napot hol másutt töltöttük volna, mint a Miniatur Wunderlandban!

Szolgálati közlemény!

A kiállítás jelenleg három szintes (terveznek a csatorna felett egy 1:1 méretű hidat is építeni és akkor már a másik épületben is terjeszkedhetnek!), amelyekből két szinten találhatók a miniatűr látványosságok. Egy nap alatt NEM lehet úgy végig nézni, hogy aztán azt mondhassuk: igen, minden négyzetméterén annyi időt töltöttünk, amennyit szerettünk volna, elegendő időt fordítottunk a fotózásra, videózásra. Az egy nap arra elegendő, hogy a következő ötéves tervbe ismét felkerüljön egy hamburgi látogatás. 🙂

Nézzünk egy kis statisztikát, rajtunk kívül hányan gondolták még úgy, hogy érdemes megnézni a Wunderlandot:

Látogatók országok szerint

Látogatók országok szerint

Hű! Ez így elég sok szám egyszerre! Nézzük csak az eddigi összes látogatót, valamint a magyarokat:

Összes nézőszám reggel

Összes nézőszám reggel

Magyar látogatók reggel

Magyar látogatók reggel

 

 

 

 

 

Akik hadilábon állnak a matematikával, azoknak segítek: ez átlagosan évi 1.000.000 látogatót jelent! Mivel az év minden napján nyitva van, könnyen kiszámolható, hogy naponta két-háromezer vendég lökdösi végig egymást és próbál a lehető legjobb pozíciót felvenni egy-egy érdekes jelenetnél. A leendő látogatóknak javaslom, előbb tájékozódjanak a kiállítás honlapjáról, mikorra milyen tömeget prognosztizálnak. Ugyanis a precíz németek erről is vezetnek statisztikát!

Nem csigázom tovább a kíváncsiságot, lássuk, miket sikerült lencsevégre kapnom látogatásom alatt. Azért fogalmaztam így, mert biztosra veszem, a beállított helyzeteknek csak töredékét sikerült észrevenni. Ezt Miniversumos látogatásaim tapasztalataiból is mondom. Hamburgban ráadásul a tömegen kívül az asztalok is sokkal nagyobbak, mint a budapesti kiállításé. Nem egy helyen 6-8 méteres távolságra volt a terepasztal vége. Legközelebb látcsövet is viszünk, hogy a távoli jeleneteket is jobban szemügyre vehessük…

Az épület egy-egy termében különböző országokat/városokat nézhetünk meg. Svájc, Ausztria, Németország középső része, valamint az alkotók által kitalált Knuffingen városka kapott helyet az első szekcióban.

A bejáratnál pedig egy impozáns Dioráma-összeállítás látható az őskortól a II. világháborúig, valamint Berlin egy városrészének változását követhetjük végig a világháború előtti időszaktól a német újraegyesülésig.

Az első videóba még az építés alatt álló Olaszország került bele:

Két helyiség között, valamint a mellékhelyiségek felé folyosókon kellett közlekedni. Ebben nem is lenne semmi különleges. Abban viszont, ahogyan a falak díszítve vannak a Wunderlandban, igenis van:

És igen, még a WC falai is! És ha mindez nem elég, a piszoárok kivetítőjén mozgóképen lehetett a le-fel szálló repülőket nézegetni. 🙂

Ha már repülőkről volt szó, jöjjön a várva-várt repülőtér!

Röviden: leírhatatlan! A látvány, a minőség, a precizitás, a hangok, a részletek, a… minden! Ezt élőben kell látni! Ha tehetném, még most is ott állnék a terminál és a futópálya között, ahonnan a gépek földi mozgását, a kiszolgáló járművek rohangálását, de a le-felszállásokat is nyomon lehet követni. Na, jó, jöjjön a videó:

Mondtam, nem semmi!

Itt szeretném megemlíteni a személyzetet:

Ők azok, akik nem csak zokniban, az asztalok tetején, hanem a háttérben is azért dolgoznak keményen, hogy a látogató a lehető legkevesebb ilyen alkalmat szúrjon ki. Persze azért villogtak ilyenkor is a vakuk, mindenki le szerette volna filmezni a Gullivereket Liliputban. Szívesen lennék egy ilyen csapat tagja. Nem csak azért, mert testközelből szeretném megnézni minden mozgó kütyü működését. A kulisszatitkokat is megosztó videósorozatban (az első 50-et már végig néztem, az eddigi utolsóra még nem volt időm, éppen látogatásunk napján posztolták ki) az egyik ötletgazda rendszerint megemlíti a háttérben mozgó embereket. Elmondja, nekik igazán akkor kezdődik az élet, amikor bezár a rendezvény. És mivel minden nap nyitva vannak, a renoválások, javítások időszaka javarészt az éjjeli órákra esik.

Hű! Ez a bejegyzés hosszúra sikeredett! Holnap jövök egy újabb résszel – és két újabb videóval! 😉

Helyzetjelentés – Kezd összeállni a kép

Rendhagyó módon most egy rövid videóval kezdek: ígéretemhez híven itt vannak az első “aszfaltos” tesztről készült képsorok.

A rövid videó után nézzük, hol tart a Repülőtér-projekt:

Az eddig megismert modulokon kívül már javában reszelgetem a többi elemet is. Lesz például a két végén egy-egy fordító modul. Ezen a két modulon fognak megfordulni a közúti járművek a vasút alatt. A történet nem annyira egyszerű, mert az egyiken négy, a másikon pedig összesen hat sávval kell játszani: lejtő, fordulók, járművek azonosítása és szelektálása, emelkedő, vissza a nézők elé.

Ehhez először is ki kell alakítani a lejtőt, kell találni hozzá egy hatékony felfüggesztést (hilti szalag), rögzíteni kell a lejtőt, majd az alsó szintet és természetesen ott is ki kell alakítani a járművek haladási útvonalát. Nézzünk a folyamatról néhány képeket:

Még néhány tapasztalat:

  • A lejtő kialakításánál ügyelni kell arra, hogy a jármű még fel tudjon kapaszkodni. A tesztek azt mutatták, hogy 10 centiméter hosszon 1 cm emelkedést még használt elemmel is le kell tudjon küzdeni az Ikarus. Talán nagyobb százalékú emelkedővel is megbirkózna, de tegyünk bele némi biztonsági tényezőt.
  • Az átmenetekre is ügyelni kell a lejtős szakasz és a vízszintes felületek között, különben a jármű vagy beleakad az úttestbe vagy az alatta elhelyezkedő mágnes olyan közel kerül a vezető szálhoz, hogy egymáshoz tapadnak.
  • Meg kell akadályozni az alsó szinten is a járművek vétlen leesését – sosem lehet tudni…

A jó megfigyelők észrevehették 🙂 , hogy egy elég furcsa jármű közlekedett a fenti videón. Na, ez volt a sárga busz! Ezeken az oldalakon is írtam már néhányszor (itt, ittitt és még itt is) a 3D-nyomtatásról. A téma annyira tetszik, hogy nem tudtam megállni és részt vettem egy 3D-nyomtató kifejlesztésében. Ez persze nagyképűen hangzik, de ha én és még az a másik 900 támogató nem szavaz bizalmat arra, hogy a vállalkozás eredményes lesz, most nem lenne egy ilyen kütyüm.

Még szokjuk egymást a masinával, de már sikerült nyomtatnom néhány ígéretes alkatrészt.

Itt van például a sárga busz:

Van még mit tanulnom a 3D-nyomtatás területén. Első próbálkozásra például a videón is szereplő busznak kissé lyukas lett a teteje. De így legalább jobban meg lehet figyelni, hogyan is működik a 3D-nyomtató. Felmelegít egy műanyag szálat, azt belepréseli egy csőbe, aminek a másik vége tűhegynyi átmérőjű. Az itt “kifolyó” anyag az alapon megszilárdul, majd jöhet a következő réteg… amíg el nem készül a nyomtatás.

A második próbálkozás azért már jobban sikerült. De meg kell jegyezzem, ez a technológia ilyen méretben csak próbanyomtatásra alkalmas. Ha már tetszik az objektum minden részlete, továbbra is igénybe veszem a Varinex Zrt. szolgáltatásait.

Ha már van külső, miért ne lehetne busz belső is? “Csak” meg kell tervezni!

A minőség itt is hagy még kívánnivalót maga után. Szerencsére az ablakok annyira nem átlátszók. 🙂

De nyomtattam már Loconet-fedelet is, mert milyen jól fog kinézni a következő TEMOFESZTEN, ha az összes csatlakozót ilyen fedél fogja takarni:

Biztosan fogok még hírt adni a tudomány és a technika fejlődéséről, de most térjünk vissza a projekthez!

A zeneboltban tutira azt hiszik, hogy gyilkolom a gitárjaimat. Eddig ennyi féle gitárhúrt sikerült beszereznem – nagy tételben:

Gitárhúr-sorozat

Gitárhúr-sorozat

Számításaim szerint 50 méter húrra lesz szükségem ahhoz, hogy a teljes Ferihegy-projektet megvalósítsam. A modul teljes hossza 6 méter lesz.