sávváltó címkéhez tartozó bejegyzések

Újabb összefoglaló

Megint eltelt néhány hónap, amiben nem tétlenkedtem, de a blogírás kissé háttérbe szorult. Nézzük sorjában, mikkel foglalkoztam az elmúlt időszakban – amikor éppen nem egy 1:1 méretarányú gépjárművet vásároltam vagy a kificamodott bokámat kötözgettem, mert hogy ilyenek is voltak…

Bokafix

Bokafix

Infra sorompók

Ezeket a kütyüket nem a föld felett fogom használni. Modulrendszerem két végén, mint arról már írtam, egy-egy fordító modul lesz. Itt fognak megfordulni a közúton közlekedő járművek.

Ebbe a föld alatti részbe fogom beépíteni az infra sorompókat. Hogy miért? Mármint hogy milyen funkciójuk lesz? Egyszerre kettő is:

  1. Megállapítható lesz az elhaladó jármű sebessége
  2. Megállapítható lesz az elhaladó jármű típusa

A prototípus így néz ki:

A jobboldali képen piros körrel jelöltem az infra adókat és vevőket. A két sorompó fix távolságra van, a két jelszakadás időkülönbségéből már következtethetünk a jármű sebességére. A járművek hossza pedig megint ismert, így az egyik sorompó jelszakadásának hosszából megtudhatjuk, melyik jármű haladt éppen el.

Jármű típusok

Jármű típusok

Ezután már tetszés szerint lehet a következő útszakaszon elhelyezett sávváltót állítani. Például a gyorsabb jármű a belső sávba, a kamion a külső sávba.

Mivel – egyelőre – nem lesz beépítve a járművekbe követő elektronika, előfordulhatna, hogy egy gyorsabb jármű utoléri az előtte haladó lassabb járművet. Ezzel a rendszerrel az is megoldható, hogy a teljes (egyelőre 4,8 méter majd idővel 6 méterre bővülő) egyenes úton a gyors jármű annyival később induljon, hogy még éppen ne érje utol a modul végén az előtte haladót.

Természetesen adódnak azért problémák. Ilyen például a kamion vontatója és vontatmánya közötti rés.

Rés a pajzson

Rés a pajzson

Ha a sorompó “átlátna” rajta, egy fals, rövidebb járművet azonosítana, utána pedig közvetlenül egy másik fals jármű jönne. Ennek kiküszöbölésére a sorompókat kissé ferdén kell elhelyezni:

A megoldás

A megoldás

Ferihegy vágányosítás

A lefektetett parafa csíkra első körben kis csavarok szolgáltak a sínanyag rögzítésére.

A váltószívek is beforrasztásra kerültek és elkövettem azt a hibát, hogy a sínek betáp vezetékeit ekkor még nem forrasztottam be. Így a láthatatlan, sínek aljára való forrasztás helyett sajnos már csak azok külső oldalára tudtam forrasztani a vezetékeket. Az ágyazat kaviccsal reményeim szerint azért sokat fogok rajtuk takarni.

Betápforrasztás alulnézetből

Betápforrasztás alulnézetből

Tertozok még egy magyarázattal: miért nem fektettem az összes sínt parafára? Ennek egyszerű oka van: a valóságban a két fővágány és a mellékvágányok magassága között jelentős eltérés van.

Magasság különbség

Magasság különbség

Mivel a mellékvágányokon nem lesz jelentős forgalom, a zajcsillapítás itt nem fog szerepet játszani. Inkább elhagytam ezen a részen a parafa csíkot, ellenkező esetben a fő vágányokat nagyon magasra kellett volna emelni.

Fekete-fehér, igen-nem

Ferihegyen és Szemeretelepen (és erről még elég kevés szó esett, ezért itt és most is jelzem, hogy a repülőgépes terminál mellett nem egy, hanem rögtön két állomást kell megépítenem!) a valóságban betonaljas síneket lehet látni:

Így az én választásom is a betonaljas Code 55 sínfajtára esett. A probléma viszont ott kezdődött, hogy kitérőkből csak fekete, azaz faaljas példányokat lehet kapni. A megoldás: festés. Szerencsére manapság már mindenféle színárnyalat megtalálható a boltokban. Én a Vallejo termékpalettájáról választottam.

A színpróbák (sötét szürke, világosabb szürke, Vallejo, fehér) után egy porosodó kitérőn próbáltam ki a legmegfelelőbb színárnyalatot. Tetszett, így következhetett mind a 11 kitérő átfestése. A fenti képen azért látható a különbség az eredeti fekete és az átfestett kitérő között.

Perselyezés, modulok szétvágása

A modulokat két csavarral szokás egymáshoz rögzíteni. Többvágányos moduloknál azonban ajánlott egy kicsivel több pozicionáló elem használata. Ezek lehetnek akár fa stiftek is, én fém “perselyeket” választottam. Kiindulásként egy bútorösszehúzó anyát vettem, amire ráhegesztettem egy nagyobb alátétet. Az eredmény beépítve így néz ki az egyik és a másik oldalról:

A perselyekbe nem szükséges csavart tenni, azok csak a pozicionáláshoz kellenek. A két modul összehúzásához elegendő az általában használt két egyszerű csavar.

A perselyezés után jöhet a modulok síneknél történő szétvágása (még összeszereléskor egy vágótárcsa vastagságú lapkát jó, ha beteszünk a két modul közé), majd utána a sínpszálak szintbe reszelése.

Vasúti átjáró 1

Ezzel az elemmel első körben nem akartam bajlódni, közkívánatra azonban mégis bekerül az első verzióba. Ez az átjáró a terminál előtt, a gyalogos felüljáró alatt helyezkedik el. Manapság már csak keveset használják, bár egy éve felröppent a hír, hogy csaknem egy évtizedet követően ismét üzemképes iparvágány köti össze a repülőteret a magyarországi vasúthálózattal. Engedtem az erőszaknak:

Autók a parkolóban

Május végén megérkezett néhány közúti jármű is, így eljátszogattam velük picit:

A videóban a Terminál épülete is felbukkan, igaz, még csak 2D-s alakban. Azóta már sikerült három dimenzióssá varázsolni, de egyelőre csak papírból.

A vasútmodellezés örök kompromisszum. Itt most éppen az épület méretével gyűlt meg a bajom. Mivel a teljes modulhosszban is csalnom kellett egy picit, a terminál mérete sem N-es méretarányban fog elkészülni. Néhány próba-makett kivágása után az 1:220-as, más néven Z-s méretarány mellett tettem le voksomat. Remélem, nem szembetűnő a méretek közötti különbség.

Rozsdásítás

Térjünk vissza egy kicsit a vasútra, annak is a festésére. A talpfák… akarommondani betonaljak festése nem elegendő a valósághű hatás előállítására. A sínek ugyanis szép fényes állapotban kaphatók. Nekiállhatunk tehát rozsdásítani. Az időt azonban jó, ha felgyorsítjuk, használjunk festéket:

A festék ezesetben is Vallejo volt.

Remélem a több hónapos hírzárlat után elegendő mennyiségű infót osztottam meg veletek. Már most elkezdtem gyűjteni a következő poszt fejezeteit, azonban meg kell mondjam, mostanában inkább a modulépítéssel töltöm felszabadított időmet. És még így is van esélye, hogy nem fogok elkészülni az október 9-11. között megrendezésre kerülő TEMOFESZT-ig. 😦 A Ferihegy megálló modulja idén biztosan nem készül el, remélem a többi modul “kiállítható” minősítést fog kapni szeptember végén. Ez nem azt jelenti, hogy minden funkció működni fog rajtuk, a tökéletesítés biztosan a jövő évre fog maradni.

Két hónap összefoglalása

Lassan két hónapja, hogy nem adtam hírt készülő modul asztalomról és azok járulékos tagjairól. Itt az ideje egy kis összefoglalónak:

Ikarus 260 – majdnem kész

Lassan a végét járom 🙂 de még mindig kell néhány apró változtatást végezni rajta. Például az első és hátsó szélvédők mattra sikerültek a ferde felület miatt. Külön lesznek nyomtatva, azokat utólag kell majd a helyükre ragasztani.

Első asztal elemei

Az asztal összes sávváltójának helye kiképzésre került. Három stopmágnes fúrása még várat magára. Aki kitalálja, hol, kap egy virtuális piros pontot. 🙂

Furatok az első asztalon

Furatok az első asztalon

Második asztal elemei

Az asztal összes sávváltó és stopmágnes helye kialakításra került, az eddig hiányzó szakaszokat is behuzaloztam és két réteg átlátszó fóliával takartam be az összes útvonalat.

Aszfaltozás

Az út felületének kialakításához többféle ötletem volt. Először gipszréteggel próbálkoztam, de nem igazán sikerült megtalálni az optimális vastagságot. Vagy elvesztette a teszt jármű a húrral való kontaktust vagy teljesen hozzátapadt.

FONTOS! Ha valaki csak egy egyszerű hurkot szeretne kialakítani terepasztalára, válassza a FALLER rendszerét és az ahhoz elérhető – nem túl sok féle – járművet. A FALLER ugyanis az eredeti mágnessel jobban vette a gipsz felületen az akadályokat. Én a japán TOMYTEC mellett tettem le a voksomat, mert véleményem szerint több lehetőség van azok vezérlésére. A japán buszok alatt viszont erősebb mágnesek vannak.

A következő próba a sztirol lapra esett. Úgy gondoltam, ez elég vékony ahhoz, hogy egy rétegben az asztalra kerüljön, a ráfestett út pedig nagyon jól fog kinézni. A kinézettel nem volt probléma, a festék viszont egyrészt fényesebb lett a kelleténél (annak ellenére, hogy matt festéket fújtam rá!), másrészt nagyon csúszós lett. A csúszós úttest pedig nem csak a valóságban kerülendő! 🙂 A meg-megpörgő kerekek ugyanis amellett, hogy megváltoztatják a jármű irányát, nem tud olyan tapadó erő kialakulni a hátsó hajtott kerék és az útfelület között, ami az első futómű előtti mágnes-gitárhúr erőt legyőzi. Szerintem ennyi elég mára a fizikából…

A harmadik kísérlet egyelőre sikeresnek bizonyult. Két átlátszó fólia réteg tetejére jöhet az “aszfalt réteg”, ami nem más, mint csiszolópapír.

Csiszolópapír

Csiszolópapír

A csiszolópapír könnyen szabható az út kialakításának megfelelően. Amire figyelni kell, hogy a következő lap (sajnos nem lehet egyben kivágni, nincs 120 cm hosszú, 60 cm széles csiszolópapír) a menetirány szerint mindig alulra kerüljön. Ellenkező esetben az első futóművet irányító mágnes beleakadhat a felső papírrétegbe.

Ugyanígy figyelni kell két asztal egymáshoz illesztésekor. Ha mindkét irányban tervezzük a járművek közlekedését, a csiszolópapírt vágjuk be a felezővonalnál és a helyes irányra figyelve ollószerűen fűzzük egymásba.

Összefűzés

Összefűzés

Hamarosan jelentkezem a menetpróbával és a sárga busszal. 🙂

 

Első modulasztal hét szervója

Régen nem jelentkeztem már a terepasztal építésével, de egyrészt TEMOFESZT-eltem, ami előtt és közben nem igen tudtam a saját modulommal foglalkozni, másrészt nem akartam minden egyes szervó megépítését egy újabb bejegyzéssel ünnepelni. Egy ilyen bejegyzés ugyanis meglehetősen hosszadalmas művelet:

  • a munkálatok közben készített képek szelektálása
  • képek vágása, újraméretezése
  • képsorozatok (TimeLapse) elkészítése
  • videóanyag megvágása
  • videóanyag feltöltése Youtube-ra és Vimeo-ra
  • szöveg kitalálása 🙂
  • gépelés
  • képek, videók beillesztése
  • hivatkozások összegyűjtése és beszúrása
  • címszavak összegyűjtése
  • végső ellenőrzés

A fenti műveletek (biztosan kihagytam pár mozzanatot) bejegyzésenként két-három napnyi modulépítésre fordított időt szoktak elvenni.

No, de elég a sírásból! Nézzük, hol tartok!

Az első sávváltó és az első stopmágnesek, valamint a buszparkoló megépítése után a ferihegyi másik csomópont néhány stopmágnesének befaragása következett. Ez azért okozott extra kihívást, mert eddig még nem terveztem íves szakaszra megállást. Sajnos ezután sem fogok… Szerencsére először a tesztasztalon próbálkoztam:

Egy-egy stopmágnest az eredeti távolságra tettem a külső, nagyobb és a belső, kisebb íven is. Mögéjük pedig – gondolva arra, hogy a forduló jármű közepe, ahol a reed-relé is van a járműben, a középvonalhoz közelebb fog elhaladni – egy újabb sorba is tettem mágneseket a lehető legközelebb a középvonalhoz. Sajnos még ez sem volt elég ahhoz, hogy az elhaladó jármű reed-reléje “érezze” a stopmágnes jelenlétét. A fentiek miatt a nyomvonalat kissé módosítanom kellett:

Nyomvonal-módosítás

Nyomvonal-módosítás

A későbbiekre pedig megjegyzendő: STOPMÁGNEST ÍVBE NEM SZABAD TENNI!!!

Nem írtam még arról, hogyan oldottam meg a szervók tetején az acél huzal átvezetését. Természetesen itt is gitárhúrt alkalmaztam. Mivel a szervóhoz kis műanyag karokat is kapunk, amiken lyukak is találhatók, ezeken keresztül lehet hajlítani az acél huzalt. Nézzük meg, hogyan:

Acélhuzal a szervóra

Acélhuzal a szervóra

A műanyag karocskát már csak fel kell pattintani a szervó tetejére és kész is a sávváltó:

És mi a helyzet a stopmágnesekkel? Azokat szervókat az előbbiekhez képest elfordítva kell rögzíteni az asztal alján.

Stopmágnes szervója alulról

Stopmágnes szervója alulról

A felvétel nem túl előntös a szervóra nézve, de ebből a szemszögből lehet jól látni, hogy a műanyag karjának végére egy vastag szívószálat rögzítve az két mágnest is meg tud emelni.

A hét szervó beépítése után így nézett ki az asztal alja:

Hét szervó beépítve

Hét szervó beépítve

 

 

 

 

 

Következzen egy kis elektronika!

Az alábbi kép látványa senkit ne rettentsen el!

Táp, Arduino, kábelek, gombok

Tápegység, Arduino, kábelek, gombok

Kicsit én is idegenkedek az elektronikától, de a modellvasút-építést nem lehet megúszni manapság (sem) némi forrasztószag nélkül. A szervók ellátásához 5 volt feszültség, egy testkábel és egy jelkábal bekötése szükséges. Az 5 voltot és a testet közös kábellel oldottam meg, a jelkábeleket viszont egyenként kell eljuttatni a szervókhoz. Utólag könnyebb megtalálni a jelkábelek végeit, ha feliratozzuk is a kábelt. Ezt a képen is fel lehet fedezni.

Egy kezdetleges irányítópultot is összeállítottam az első szervók teszteléséhez:

Persze vannak ennél jóval színvonalasabb megoldások is, de a végleges irányítópult kialakítása még egy kicsit odébb van.

A kábelelrendezés az asztal alatt még hagy némi kívánnivalót maga után, de nem győzöm hangsúlyozni: még mindig az erős tesztfázisban tartok:

Ma már eleget néztük a modul alját! Folytassuk az… oldalával!

Ki kellett találnom valamit, hogy a kis járművek ne pottyanjanak le az asztal szélén. Persze szép elképzelés, meg logikus is, hogy ha a nyomvonalat követi egy jármű, elvileg nem is tud eljutni az asztal széléig. Ez is a terv, de minden eshetőségre fel kell készülni. Murphy mindig ott figyel a modellvasút-építők mögött is! 🙂

A leesés megakadályozásához plexi lemezeket rögzítettem a modulasztal széleire. Természetesen ez csak azokon az oldalakon szükséges, ahol nem csatlakozik az asztal a többi modulhoz. Mivel Ferihegy két modul egymás mögötti elhelyezésével oldható meg, a belső modulasztalt három oldalról is körbe kell keríteni.

Végül következzen egy kis videó, ami a hét szervó működését mutatja be sávváltók különböző állásánál:

Youtube:

Vimeo:

<p><a href=”http://vimeo.com/111924474″>Első modulasztal hét szervója – 7 servos of the first module layout</a> from <a href=”http://vimeo.com/user21838796″>holeg ballon</a> on <a href=”https://vimeo.com”>Vimeo</a&gt;.</p>