sztirol lap címkéhez tartozó bejegyzések

Helyzetjelentés 2017. első feléről – második rész

Akkor folytassuk!

Vasúti átjáró

Vannak jó híreim is, meg rosszak is.

Vasúti átjáróból több is van, az elkészülési arány pedig elég rossz. Háromból kettő.

Kezdjük a rossz hírekkel: az idén még biztosan nem fog tudni átközlekedni a vasúti átjárón a FALLER rendszerű teherautó. Több tesztet is végeztem ez ügyben, de üzembiztosan nem tudott egyszer sem áthajtani az átjárón. A sztirol lap tetejének és a sínkorona magasságának egy szintbe hozása döntő fontosságú, de lényeges az is, hogy a mágneses kontakt elvesztése után (a két sínszál között és a sínek elhagyásakor) mindig megtalálja a jármű a helyes irányt. Ehhez több tesztet kell végrehajtani, ami idő hiányában át fog csúszni a jövő év elejére.

Fentiek miatt az iparvágánynál már nem is vagdaltam össze a már kész sztirol útfelületet, először a vasúti átjárót fogom hibabiztosra kialakítani, utána jöhet a kétszer kétsávos közút keresztezése az iparvágánnyal.

A jó hír viszont az, hogy sikerült lemodelleznem, milyen állapotok voltak 2012. körül ebben az átjáróban. Egy szakaszán ugyanis macskakövet is lehetett találni. Szerencsére nem nagy részen, így ujjaim megúszták némi izomlázzal.

WizzAir központ

A második modulon fog elhelyezkedni a WizzAir központ félbevágott épülete. Természetesen ezt is sztirol lapból ragasztottam össze. A nyílászárók beépítése és a festés még várat magára.

Játszótér

Az első modulon a vasút és a közút részein, valamint a családi házas kiskerteken kívül lesz még egy kutyafuttató, a másik oldalon pedig egy játszótér is – mivel ezek a valóságban is megtalálhatók.

Több gyártó is árul játszóteret N-es méretarányban, az én választásom egy japán termékre esett. Elég sokat lehet majd ezzel is bíbelődni… A mászókát origamiztam össze először.

Első két modul terepezése

Itt azt hiszem, elég, ha annyit írok: a képek önmagukért beszélnek. Még annyit, hogy köszönöm Krisztián aktív segítségét a terep kialakításában!

Felüljárósdi

A közúti felüljáró az első modulon funkcionálisan már 2015-ben is működött, akkor azonban még nem kapta meg végleges formáját. Itt volt az ideje a “feldíszítésének”.

A felüljáró többek között arról nevezetes, hogy nem csak felülről, hanem alulról is megfigyelhető. Éppen ezért az alsó részét is ki kellett dolgozzam egy kicsit.

Általában a közúti felüljárókat hosszú vasbeton gerendákra szokták építeni. Nem történt ez másként Szemeretelepen sem.

A gerendákat – ahogyan a felüljáró többi elemét is – sztirolból készítettem el, majd következhetett a festésük és ragasztásuk. Egy apró kulisszatitkot azért elárulok: csak a két szélső gerenda néz ki úgy, ahogyan az a valóságban is létezik. A többinek csak az alsó eleme van ráragasztva egy feketére festett lapra. Olyan szögből reményeim szerint nem lehet majd fényképezni, hogy ez a turpisság kiderüljön, oldalról azonban eléggé hasonlít a valódi kialakításhoz.

Az oldalsó beton elemekkel több időt foglalkoztam. Itt ugyanis a felső beton csík már adott volt, alá kellett befaragni úgy az egyenlő széles csíkokat, hogy azok is egyenlő távolságra legyenek egymástól. Ragasztás és festés után már felfedezhető némi hasonlóság az eredetihez képest. 🙂 A felüljáró teljes képe a következő bekezdésben lesz látható, mindjárt ki is derül, miért!

Útfestés és szalagkorlát

Egy útfelület útfestés nélkül elég szürke… mármint egyhangú. Dobjuk fel egy kicsit! Jöhet az előzőekben bemutatott MOLOTOW-toll!

De még mindig nem az igazi! Hiszen a gyorsforgalmi szalagkorláttal van elválasztva a Gyömrői úttól! A FALLER szerencsére árul szalagkorlátot. Nem túl olcsó, főleg, ha 10 doboznyi kell belőle, de megéri a látványért.

A járművek elől elzárt terület festése ismét dob egyet a modul kinézetén. Mondjuk én is dobtam egy hátast, mire felfestettem őket…

Sajnos némi hiba is csúszott a festésbe, egy rossz helyre pottyant fehér pötty formájában. A FALLER aszfalt festéke kiváló minőségű, szerencsére ezúttal is bizonyított. Egy új réteget mázoltam a hibás felületre, ami abszolút eltüntette a hibát. Ezt néhány helyen még kell majd alkalmaznom, a modulkészítés közepette ugyanis előfordul, hogy a már elkészített elemek sérülnek. Így van ez az aszfalt felülettel is, amikor az óvatlan munkásember például a fém vonalzót az útfelületre dobja… Olyankor is keletkezhet némi úthiba.

Valami még mindig hiányzik az út témából. A világítás! Erről már írtam, videót is nézhettetek róla, de az még csak teszt volt. Nézzük, hogy is néz ki a Ferihegyi úton!

Gondoljunk a gyalogosokra is! Jöhet a zebrafestés. Itt szeretnék bizonyítékul szolgálni arra, hogy a zebrák csíkjai fekete alapon fehérek. Na jó, a moduljaimon szürke alapon fehérek! 🙂

Végül nézzük, hogyan néz ki az első és második festett, terepezett modul kicsit távolabbról:

Még mindig vannak új témák, de ma eddig bírtam a klaviatúra felett… Hamarosan jelentkezem!

Helyzetjelentés 2017. első feléről

Összesen 18 téma gyűlt össze, amikről írni szeretnék, ezért valószínűleg ez egy két részes bejegyzés lesz. Ha nem három…

Nézzük az elsőt:

Modul visszabontás

Szerettem volna megbízhatóbb működést elérni Szemeretelep buszközlekedésénél. A buszfordulóban ugyanis csak a 260-as Ikarus fordult el 10-ből 10-szer jól, a 412-es néha letért az ívről, túl szűknek bizonyult neki. Ezért az első modulon felszedtem az utat és arrébb helyeztem a vezető szálat. Remélem, így már a 412-essel sem lesz probléma.

Buszforduló visszabontása

Buszforduló visszabontása

Hangfogó kerítések

Szemeretelepen szerencsére jó hosszú a hangfogó fal. Ráadásul két méretben is megtalálható. Egy alacsonyabb a peronnál, illetve egy magasabb végig a focipályáig.

Ilyen alkatrészeket nem lehet csak úgy a boltban vásárolni. Így otthon kell előállítani őket valamilyen módon. Jöhetnek a sztirol lapok!

1 mm-es sztirol méretre vágása után következhetett a pengével történő bekarcolás, majd az oszlopokhoz ragasztás. Először hármas csoportokat ragasztottam, amik így néztek ki összeállítás után:

Hangfogó összeragasztva

Hangfogó összeragasztva

Oszlopnak ezt használtam.

A kisebb csoportokat egymáshoz illesztettem, így kaptam meg a hosszú kerítéseket.

A kígyózó vonalvezetés a 2-es modulon nem (feltétlenül) a rossz szemmértékemnek köszönhető. A valóságban is így néz ki, ahol a felső vezeték oszlopait megkerüli a kerítés.

Hangfogó a valóságban

Hangfogó a valóságban

Felső vezeték tartó oszlopok

Ha már az oszlopoknál tartunk, következzen ez a téma.

Mind állomási, mind nyílt vonali oszlopokat árul a Viessmann. Arany árban… Ezért úgy gondoltam, kihozom kicsit olcsóbban. Ismét kedvenc előállítási módomhoz, a 3D-nyomtatáshoz fordultam:

Hűha! Most jól lebuktam! Néhány fotón látszik néhány későbbi téma is. 🙂

Ami az oszloptávolságokat illeti, nagyjából a 30 cm +/- 3 cm mutat jól a modulon. Ez a valóságban 43-53 m oszloptávolságot jelent, ami megegyezik az általam a valóságban is mért távolságokkal.

Repülőtér kerítésének tesztje

Itt még töprengés esete forog fenn. Sajnos a valósághoz képest nagyon vékony sztirol lapot kellene használnom, a kerítés oszlopaihoz pedig 0,5 mm átmérőjű acél huzalt.

A 0,5 mm vastag sztirolt és az acél huzalt egyelőre nem tudtam olyan stabilan összeragasztani, hogy azután az alapként szolgáló, szintén sztirol, 1 mm vastag csíkba fúrt 0,5 mm átmétőjű (!) furatok feszítő hatásának ellenálljon. Megoldása folyamatban…

Épületek

Ebből sok lesz… Mármint a modulokon. Nagyon sok… Lesznek boltban vásárolhatók is, de úgy gondoltam, néhányat elkészítek saját kezűleg. Ilyenek természetesen a Ferihegyen található épületek, maga a Terminál, a ROK épülete, a WizzAir szimulátor és a központ, de Szemeretelep egy-egy családi házát is igyekszem majd megmutatni a 2012-es állapotában.

Nézzük először az első modul épületeit. Itt, a felüljáró két oldalán lévő épületek (beleértve a vasúthoz tartozókat is) egyedi készítésűek lesznek, a modul másik oldalán pedig Kibri-épületek.

Az alagsor elkészítése nagyobb munka volt. Nem a sztirol vágására gondolok (az sem túl könnyű), hanem a befaragására.

Az összeragasztott épületeket belülről először feketére festettem, mert a következő 5 éves tervben szerepel a belső világítás kialakítása is. A külső alapozás is egyebek mellett ezt a célt szolgálja. Több réteg festék nélkül ugyanis a vékony sztirol lapok átlátszanának. A fekete után természetesen mehet egy sokkal barátságosabb belső festés is. Tapétázást nem vállalok! 🙂

Az épületek festése után jöhetnek az egyedileg, 3D-nyomtatással gyártott nyílászárók, végül a tetőszerkezetek kialakítása. Cseréptető néha kapható az üzletekben (Auchagen), a gerincekre hengeres profilú sztirol csíkokat ragasztottam.

A második modulon többnyire boltban néha kapható épületek (Faller, Kibri) lesznek, néhány épület azonban itt is egyedileg lesz, a valóságnak megfelelően kialakítva:

Felező vonal – végre megvan a jó megoldás!

Néhány előző képen már láthattátok, hogy megjelentek az útburkolati jelek. Hosszas keresgélés után megvan a megoldás. Jó kis koktélt gyártottak erre a célra, csak meg kellett találni. 🙂

A toll különlegessége, ha kifogy, az üzletben újratölthető!

A következő bejegyzésemben az útfestést kicsit részletesebben és több képpel fogom bemutatni.

Jó hírek – rossz hírek

Kezdjük a rossz hírrel:

Az elmúlt két hónapban, mintha időgépbe pottyantam volna, olyan gyorsan telt el. Be kell látnom, igaza volt azoknak, akik arra fogadtak, nem lesz kész Ferihegy a TEMOFESZT 2015 kezdetéig. A vérprofik azt mondják, még 300-400 munkaóra. Én azt mondom, egy év alatt legalább annyit fog fejlődni, mint az elmúlt egy évben. És még akkor sem lesz kész… De mostantól már látványos lesz a fejlődés, eddig “csak” a kulisszák mögötti dolgokkal kellett foglalkozni.

A jó hír:

Ferihegy moduljai mégis láthatók lesznek a TEMOFESZT 2015-ön! Igaz, csak a “Fejlesztés alatt” szekcióban, az N-es méretű modulasztalok területének belsejében. Kívülre a már eddig megszokott, minőségi modulok és néhány vadonatúj, kiállításra érett modul kapott helyet.

Nézzük, mi történt az elmúlt két hónapban:

Közút anyaga – ismét gipsz teszt

Két hónappal ezelőtt nagyon úgy nézett ki, hogy nem jön össze a közúti közlekedés moduljaimon. Egy előző hozzászólásomban bemutatott döntésem ugyanis vakvágánynak minősült – értitek, vakvágánynak! 🙂  A csiszoló papír leragasztva kiváló felületet adna a közlekedéshez, az illesztéseknél, illetve a ragasztás nélküli papírszéleken azonban egy idő után felperdül a papír:

Ez azon felül, hogy nem túl esztétikus, még a működést is zavarja: eltérítheti a járműveket.
Ismét végeztem tehát egy gipsz-tesztet, ezúttal nagyobb felületen:

A végeredményen feltűnt Murphy rajtam vigyorgó arca, ami néhány nap múlva kiegészült egy apró repedéssel. A gipszelést ezért végleg elvetettem. Nagyon koszolós, macerás a gipszelés. Vagy híg lesz a massza vagy hamar megköt, gyorsan kell vele dolgozni.
Ha sikerül is elsőre, a modulok szállítására is gondolni kell. A sérülékeny gipsz nem felel meg a kívánalmaknak.

Visszakanyarodtam a sztirol laphoz! Előző tesztjeimen némi futómű kipörgésről számoltam be, most próbáltam változtatni a felületen. Klubtársunk, Feri javaslatára kipróbáltam a FALLER útburkolat festékét:

Faller 180506

Faller 180506

Ezen a felületen már lényegesen jobb gördülési eredményeket értem el.

Az út anyagához kipróbáltam még egy alapanyagot: a balsafát. Ezt is Feri javasolta. Mondjuk ez nem jött be. 🙂 Szépnek szép, a felülete is valósághű, de még a fél milliméteres fa is vastagnak bizonyult, a követő mágnes mindig elvesztette a vezető szálat. Kivágva a balsafából a középvonalat (szerintetek ez mennyi idő volt?!) már jól közlekedett rajta a jármű, de hogy nézne ki az út felület mindenféle cikázó vonalakkal együtt.

Aszfalt teszt - balsafa, sztirol, festett sztirol

Aszfalt teszt – balsafa, sztirol, festett sztirol

A sztirol lap mellett döntöttem. Ezúttal (egyelőre 🙂  ) végleg! A bejegyzés végén látható videókban remélem látszik, hogy ez a döntés már helyesnek bizonyult.

Modulok terepesítése

A sok funkcióteszt után végre elérkezett az idő, hogy elkezdjem “befedni” a modulokat. Nagy segítségemre voltak ebben a klub tapasztaltabb tagjai. Rengeteg tanáccsal láttak el, talán túl sokkal is egyszerre. Valami megmaradt, valami nem. 🙂 A terepezés leírására most nem térnék ki bővebben, erről elég sok anyag olvasható amúgy is a Neten – és nem is értek annyira hozzá 🙂 . Következzen inkább néhány kép az őrleményezésről, az aljzatkavicsolásról és a füvezésről:

Busz fordítóhurok Szemeretelepen

Már ötödik éve tapasztalom, hogy a vasútmodellezés örök kompromisszumokkal jár. Szerény véleményem, hogy nem létezik a valóságosra 100%-ig hasonlító modell, makett, épület, jármű vagy akár utcarészlet.

Nekem azonban már megaprojektem kezdetén sem az volt a célom, hogy azonos mennyiségű fűszálat jelenítsek meg a terepen. Előnyben részesítem a technikai megvalósítást, a látványt, a játszhatóságot.

Egyrészről ezért változtattam Szemeretelep buszos közlekedésén. Eredetileg erre az oldalra a vasúton keresztül jött volna át a busz. Az már két hónappal ezelőtt látszott, hogy ezt nem fogom tudni megvalósítani. Ez volt a másik ok. Helyette beszúrtam egy fordulókört az átjáró után, így egy külön hurkon, a főútvonalat és a vasúti közlekedést sem zavartatva fogja róni a köröket egy BKV-jármű.

Sztirol ragasztás és útfestés

A tesztet gyorsan követte a nagyüzemi ragasztás, majd az útfestés. A később felhelyezendő épületeket, illetve füves-fás-bokros részeket kivágva ragasztottam fel a sztirol lapot, majd száradás után az egész felületet lefestettem aszfalt színűre.

Az útburkolati jelek felfestése a következő év feladata lesz… 😦

Terminál épület

Előző bejegyzésemben már feltűnhetett néhány fotón Ferihegy 1 terminál épülete is. Ez saját készítésű lesz. A terveket DraftSight szoftverben rajzoltam meg, majd kinyomtatva megnéztem az arányait.
Jónak tűnt, így másik klubtársunkhoz, Sanyihoz fordultam. Ő vágta ki marógépén sztirolból az épület első falait.

Azért még így is van mit kézzel vagdosni. Az első A4-es méretű lapon például több mint 400 darab kikönnyített ablakot kellett eltávolítani. Mondtam már, hogy utálom a Windowst? 😀

Összeállítás és teszt TEMOFESZT 2015 előtt

Már nagyon várjuk a kiállítást. Az izgalom is felfokozott a klubban… Már hónapok óta…
A puding próbája az evés, nézzük meg, működik-e egyben a modul, még mielőtt nagyon felsülnénk a látogatók előtt!

Összeállítás

Összeállítás

Erről már videó is készült:

Ne tévesszen meg senkit a sebesség! Ha ilyen sebességgel nem siklik a szerelvény, a valósághű sebességgel sem fog.

Felüljáró

A vasúti átjáró működtetése nem jött össze a kiállításig, a felüljáró azonban úgy néz ki, üzemelni fog. Bejegyzésem végén itt egy videó a tesztről. Legközelebb már a TEMOFESZT-ről fogok jelentkezni!

 

Két hónap összefoglalása

Lassan két hónapja, hogy nem adtam hírt készülő modul asztalomról és azok járulékos tagjairól. Itt az ideje egy kis összefoglalónak:

Ikarus 260 – majdnem kész

Lassan a végét járom 🙂 de még mindig kell néhány apró változtatást végezni rajta. Például az első és hátsó szélvédők mattra sikerültek a ferde felület miatt. Külön lesznek nyomtatva, azokat utólag kell majd a helyükre ragasztani.

Első asztal elemei

Az asztal összes sávváltójának helye kiképzésre került. Három stopmágnes fúrása még várat magára. Aki kitalálja, hol, kap egy virtuális piros pontot. 🙂

Furatok az első asztalon

Furatok az első asztalon

Második asztal elemei

Az asztal összes sávváltó és stopmágnes helye kialakításra került, az eddig hiányzó szakaszokat is behuzaloztam és két réteg átlátszó fóliával takartam be az összes útvonalat.

Aszfaltozás

Az út felületének kialakításához többféle ötletem volt. Először gipszréteggel próbálkoztam, de nem igazán sikerült megtalálni az optimális vastagságot. Vagy elvesztette a teszt jármű a húrral való kontaktust vagy teljesen hozzátapadt.

FONTOS! Ha valaki csak egy egyszerű hurkot szeretne kialakítani terepasztalára, válassza a FALLER rendszerét és az ahhoz elérhető – nem túl sok féle – járművet. A FALLER ugyanis az eredeti mágnessel jobban vette a gipsz felületen az akadályokat. Én a japán TOMYTEC mellett tettem le a voksomat, mert véleményem szerint több lehetőség van azok vezérlésére. A japán buszok alatt viszont erősebb mágnesek vannak.

A következő próba a sztirol lapra esett. Úgy gondoltam, ez elég vékony ahhoz, hogy egy rétegben az asztalra kerüljön, a ráfestett út pedig nagyon jól fog kinézni. A kinézettel nem volt probléma, a festék viszont egyrészt fényesebb lett a kelleténél (annak ellenére, hogy matt festéket fújtam rá!), másrészt nagyon csúszós lett. A csúszós úttest pedig nem csak a valóságban kerülendő! 🙂 A meg-megpörgő kerekek ugyanis amellett, hogy megváltoztatják a jármű irányát, nem tud olyan tapadó erő kialakulni a hátsó hajtott kerék és az útfelület között, ami az első futómű előtti mágnes-gitárhúr erőt legyőzi. Szerintem ennyi elég mára a fizikából…

A harmadik kísérlet egyelőre sikeresnek bizonyult. Két átlátszó fólia réteg tetejére jöhet az “aszfalt réteg”, ami nem más, mint csiszolópapír.

Csiszolópapír

Csiszolópapír

A csiszolópapír könnyen szabható az út kialakításának megfelelően. Amire figyelni kell, hogy a következő lap (sajnos nem lehet egyben kivágni, nincs 120 cm hosszú, 60 cm széles csiszolópapír) a menetirány szerint mindig alulra kerüljön. Ellenkező esetben az első futóművet irányító mágnes beleakadhat a felső papírrétegbe.

Ugyanígy figyelni kell két asztal egymáshoz illesztésekor. Ha mindkét irányban tervezzük a járművek közlekedését, a csiszolópapírt vágjuk be a felezővonalnál és a helyes irányra figyelve ollószerűen fűzzük egymásba.

Összefűzés

Összefűzés

Hamarosan jelentkezem a menetpróbával és a sárga busszal. 🙂