terepasztal címkéhez tartozó bejegyzések

Két hónap összefoglalása

Lassan két hónapja, hogy nem adtam hírt készülő modul asztalomról és azok járulékos tagjairól. Itt az ideje egy kis összefoglalónak:

Ikarus 260 – majdnem kész

Lassan a végét járom 🙂 de még mindig kell néhány apró változtatást végezni rajta. Például az első és hátsó szélvédők mattra sikerültek a ferde felület miatt. Külön lesznek nyomtatva, azokat utólag kell majd a helyükre ragasztani.

Első asztal elemei

Az asztal összes sávváltójának helye kiképzésre került. Három stopmágnes fúrása még várat magára. Aki kitalálja, hol, kap egy virtuális piros pontot. 🙂

Furatok az első asztalon

Furatok az első asztalon

Második asztal elemei

Az asztal összes sávváltó és stopmágnes helye kialakításra került, az eddig hiányzó szakaszokat is behuzaloztam és két réteg átlátszó fóliával takartam be az összes útvonalat.

Aszfaltozás

Az út felületének kialakításához többféle ötletem volt. Először gipszréteggel próbálkoztam, de nem igazán sikerült megtalálni az optimális vastagságot. Vagy elvesztette a teszt jármű a húrral való kontaktust vagy teljesen hozzátapadt.

FONTOS! Ha valaki csak egy egyszerű hurkot szeretne kialakítani terepasztalára, válassza a FALLER rendszerét és az ahhoz elérhető – nem túl sok féle – járművet. A FALLER ugyanis az eredeti mágnessel jobban vette a gipsz felületen az akadályokat. Én a japán TOMYTEC mellett tettem le a voksomat, mert véleményem szerint több lehetőség van azok vezérlésére. A japán buszok alatt viszont erősebb mágnesek vannak.

A következő próba a sztirol lapra esett. Úgy gondoltam, ez elég vékony ahhoz, hogy egy rétegben az asztalra kerüljön, a ráfestett út pedig nagyon jól fog kinézni. A kinézettel nem volt probléma, a festék viszont egyrészt fényesebb lett a kelleténél (annak ellenére, hogy matt festéket fújtam rá!), másrészt nagyon csúszós lett. A csúszós úttest pedig nem csak a valóságban kerülendő! 🙂 A meg-megpörgő kerekek ugyanis amellett, hogy megváltoztatják a jármű irányát, nem tud olyan tapadó erő kialakulni a hátsó hajtott kerék és az útfelület között, ami az első futómű előtti mágnes-gitárhúr erőt legyőzi. Szerintem ennyi elég mára a fizikából…

A harmadik kísérlet egyelőre sikeresnek bizonyult. Két átlátszó fólia réteg tetejére jöhet az “aszfalt réteg”, ami nem más, mint csiszolópapír.

Csiszolópapír

Csiszolópapír

A csiszolópapír könnyen szabható az út kialakításának megfelelően. Amire figyelni kell, hogy a következő lap (sajnos nem lehet egyben kivágni, nincs 120 cm hosszú, 60 cm széles csiszolópapír) a menetirány szerint mindig alulra kerüljön. Ellenkező esetben az első futóművet irányító mágnes beleakadhat a felső papírrétegbe.

Ugyanígy figyelni kell két asztal egymáshoz illesztésekor. Ha mindkét irányban tervezzük a járművek közlekedését, a csiszolópapírt vágjuk be a felezővonalnál és a helyes irányra figyelve ollószerűen fűzzük egymásba.

Összefűzés

Összefűzés

Hamarosan jelentkezem a menetpróbával és a sárga busszal. 🙂

 

Váltsunk sávot!

Korábban már említettem, hogy a terepasztal vezérlését Arduino-val kívánom megoldani. Ezen a szándékomon nem változtattam. Azóta rátaláltam ugyan egy másik programozható lapkára is (az angol nyelvű leírás kicsit részletesebb), az Arduino funkciói azonban – legalábbis egyelőre – elegendő lehetőséget biztosítanak.

A sávváltáshoz a vezérlésen kívül szükségünk lesz még egy szervóra. Különböző típusú – és természetesen árú – szervók kaphatók a piacon. Az N-es építési nagyság eléggé behatárolja bármiféle szerkezet méretét. Így van ez a szervóval is. Előfordulhat ugyanis, hogy egymás mellett több ilyet is el kell helyezni. Ezért figyelmem a micro szervók felé irányult:

Szervó

Micro szervó

A szervóhoz különböző forgatható alakzatokat kapunk, én most az egyszerű, egykaros változatot választottam. A terepasztalból először eltávolítottam az előzőleg, tesztjelleggel lefektetett drótot, majd a helyére próbáltam a kis műanyag bigyót:

Próba

Próba

Jónak tűnt, jöhetett a berajzolás, majd a felesleges furnérlemez-darabok eltávolítása. Az eredetileg kétirányú haladási lehetőséget kibővítettem egy harmadik iránnyal is. Lehet, nem kerül sor a használatára, de inkább most vagdaltam ki hozzá a szükséges helyet. Ja! És például ezért nem használtam a vasútmodellezésből ismert váltóállítóműt (Jó-jó, tudom, kitérő, de a Conrad is ezt a megnevezést használja!). Azzal csak két pozíciót lehet állítani.

Munkálatok

Munkálatok

 Jó tudni!

Ezúton is felhívom a figyelmet a furnérlemez megmunkálásra kényes tulajdonságára. Ha vaktában nekiállunk furkálni, az a lap hátulján leszakadó cafatokat fog eredményezni. Érdemes ezért feltámasztani az átfúrandó lapot. Hasonlóképpen óvatosan kell eljárni a fúrt lyukak egymásba nyitásakor is. Fentről lefelé reszeljünk, különben a feltépett lemezdarabok kijavításával sokkal többet kell majd bajlódnunk az asztallap tetején.

Nézzük, milyen lett:

Majdnem kész

Majdnem kész

Alsó nézet

Alsó nézet

 

A szervó felerősítésére egyelőre furnérlemez-darabot használtam. Biztosabb megoldásnak tűnik egy felerősítő bilincs tervezése és kisszériás gyártása… De ezt majd később…

 

 

A műanyag nem mágnesezhető. Legalábbis a tudomány jelenlegi állása szerint. 🙂 Ezért a szervó karjára ugyanolyan gitárhúr került, mint a terepasztal többi, járművek alatti részére:

Bedrótozva

Bedrótozva

Nincs más hátra, ki kell próbálnunk a szerkezetet! Ehhez csatlakoztatnunk kell az Arduino-t és megírni egy rövidke programot. Egy szervó három pozícióba történő állítgatása (egyenesen 6 másodpercig, balra 3 másodpercig, jobbra 1 másodpercig) 10 sorból megvan. Többtucat szervó összehangolt mozgatása persze ennél lényegesen hosszabb programot – és gondolkodást fog igényelni. A videón a szervó “fedetlen” működése, majd zenés és árnyképes járműves tesztje látható. 🙂

Vimeo:

<p><a href=”http://vimeo.com/105481885″>Sávváltó – Lane change</a> from <a href=”http://vimeo.com/user21838796″>holeg ballon</a> on <a href=”https://vimeo.com”>Vimeo</a&gt;.</p>

Vágjunk bele!

Több, mint egy éve, 30 bejegyzéssel ezelőtt kezdtem neki e blog írásának. Azóta sok örömteli pillanat, még több kudarcélmény ért, de úgy gondolom, lassan, de biztosan haladtam előre.

Most elérkezettnek láttam az időt ahhoz, hogy elővegyek egy nagyobb fejszét és odaálljak egy nagyobb fa mellé.

Tervrajz

Tervrajz

Ma, mi ez? Nem, ezek még nem a fa évgyűrűi! Még csak a háncs leszedésénél tartok! 🙂
Remélem, páran rájönnek az utak vonalvezetéséből, hogy hol is van ez valójában. Ha nem, akkor bizony végig kell olvasni az egész bejegyzést. 🙂

A DraftSight szoftverrel elkészített tervrajz kinyomtatása után az A3 méretű részek összeillesztése következett. A pontos illesztést elősegítendő 100 mm távolságban segédvonalakat is elhelyeztem. Az elkészítendő terepasztal – egyelőre – két modulelemből fog állni, ezért modulonként végeztem el az illesztést. A csíkokat azután csipeszekkel rögzítettem a rétegelt lemezekhez és átjelöltem a nevezetes pontokat: az egyenesek végpontjait és a körívek középpontjait.

Ezután következhetett a rétegelt lemezre való átrajzolás:

Modul1

Modul1

A másik modul tervrajza:

Másik modul

Másik modul

És az átrajzolás:

Modul2

Modul2

Az átrajzolás után jöhetett a horonykészítés, amelynek folyamatát már leírtam.

Hornyok

Hornyok

A technológián egy picit finomítottam. Bár az átlátszó ragasztó elég sokáig rögzíti az acél drótot (pontosabban a gitárhúrt), a biztonságos üzemet szem előtt tartva az ívek vonalvezetésének megfelelően előre meghajlítom drótot, így ha fel is enged a ragasztó, nem bújik ki a drót a horonyból. Ez természetesen csak addig érdekes, amíg nem kerül a gipsz réteg az útfelületre.

Néhány nyomvonalnál még hiányzik a horony, először a fő útvonalakat szerettem volna kipróbálni. Most így néz ki a két modul egymás mellett:

Néhány életképet is készítettem a kezdetleges nyomvonalakon:

És most lássuk a videót, amelynek címéből most már mindenki számára világossá válik: a projekt a FERIHEGY1 terminál előtti közúti közlekedés lesz.

A videó közepét ezúttal gyorsítottam egy kicsit, hogy a türelmetlenebb olvasók (nézők) is végig tudják nézni. 🙂

Youtube:

Vimeo:

Ferihegy elkezdődött from holeg ballon on Vimeo.

 

Az első próbafutásokról készült videón látszik, hogy nem a legjobb megoldás darabokból összeragasztott papírlapokon közlekedtetni a járműveket. Minden igyekezetem ellenére került némi gyűrődés, felpúposodás az illeszkedő oldalakra, ahol a gyengébb (vagy éppen laposabb felépítésű) járművek fennakadnak. Ebből a szempontból a FALLER teherautója jobban vizsgázott.

A cél viszont a véletlenszerű leállások és útelhagyások először minimálisra, végül nullára való csökkentése. Itt az ideje a “rendes” aszfalt előállításának!

Oroszország legnagyobb terepasztala

A minap jutott tudomásomra, hogy nem csak Nyugat felé tekintve (no és persze Budapesten!) lehet szuper minivárosokkal találkozni. Keleten is foglalkoznak a megszállottak városminiatürizálással. Nekem természetesen a kétszer kétsávos úton szaladgáló teherautók forgalma tetszett a legjobban:

A modul aljának összeállítása

A hosszú hétvégén végre sikerült haladni a modul terepasztal összeállításával is. Bár nem szerves része a Car Systemnek az asztal alja, azért leírom tapasztalataimat. Mint már kiderült, nem ma kezdtem a szakmát, hanem tegnap, ezért ha valakinek van jobb ötlete az alábbiakkal (és a későbbiekkel) kapcsolatban, kérem írja meg ide üzenetben, okuljunk belőle minél többen!

Itt vannak a LEGO-elemek:

LEGO-elemek

LEGO-elemek

Az összeszerelés elején először jó sokat kell fúrni a fatipliknek.

A feliratozásra is ügyelni kell, nehogy olyan darabot is kifűrészeljünk vagy kifúrjunk, amit nem kellene. Ajánlatos előre eltervezni, melyik lesz az előfal, melyik a hátfal.

A számozás is fontos! Két elemet ugyanis számtalan féle variáció szerint (a kombinatorikába és a valószínűségszámításba most ne menjünk bele, úgyis Murphy győzne egy pluszegyedikkel) egymáshoz lehet illeszteni. Ha előre bejelöljük az illeszkedő furatok helyeit és azokat megszámozzuk, menet közben nem kell gondolkozni, vajon nem forgattunk-e az előbb az egyik elemen 180 fokot.

Itt már a fatiplik is be vannak ragasztva:

Fatiplik beragasztva

Fatiplik beragasztva

Hoppá! Átugrottam egy fontos dolgot! Hogyan is “jelölődnek át” az illeszkedő furatok egyik elemről a másikra? Nézzük akkor a homloklap illesztését egy kicsit részletesebben.

A keresztmerevítők behelyezése és összecsavarozása után így néz ki az asztal:

Azt, hogy egy furatot két elemen vonalzóval és ceruzával jelölünk át, felejtsük el. Nagyon sok pici hiba ugyanis a végén nagy eltéréseket eredményezhet, így nem kapunk pontosan illeszkedő felületet. Vegyük például a fúrást: nem feltétlenül találjuk el a fúró hegyével jelölésünk középpontját.

Erre a célra én tipli átjelölőt alkalmaztam, ami az egyik elem furataiba betéve (egy oldalon lehetőleg az összes furatba kerüljön átjelölő) és a két összeillesztendő elemet pontosan egymásra rakva egy ütéssel átviszi a furat középpontját, ráadásul a kis bemélyedés a fúrószárat középpontban is tudja tartani.

Az átjelölés után jöhet a homloklap furatainak fúrása. Ezek a lyukak (is) zsákfuratok. Nagyon kell vigyázni, nehogy megszaladjon a fúró és átlyukassza a vékony rétegelt lemezt. Ez akkor is előfordulhat, ha már csak néhány milliméternyi réteg tart ellen a fúrószárnak. Az ilyen vétlen átszakadások elkerülhetők, ha

  • mélységállító gyűrűt használunk, ami megakadályozza a fúrószár túlszaladását
  • a fúrandó elem alá egy másra már nem használandó fadarabot teszünk, ami megakadályozza a vékony lemezréteg átszakadását

Ha mégis átszakadt volna valamelyik furat (csak a demonstrálás kedvéért tettem meg 🙂  ), a  faragasztó a rétegelt lemezt is szépen ragasztja. Ebben az esetben azért alkalmazzunk valamilyen szorítót.

Amire még ügyelnünk kell: a tiplik merőleges behelyezése. Különben itt is összeszedhetünk néhány milliméternyi elcsúszást az illeszkedő felületek között.

Következhet a homloklap felcsavarozása:

A konfirmátor csavarokat a tiplikkel összeütött elemek rögzítésére használtam. A tipliket ugyanis csak az egyik elembe ragasztottam bele, arra az esetre, ha esetleg szétszerelésre kerülne sor.

Először a csavar magméretével megegyező átmérőjű, a csavar hosszánál kicsit hosszabb furatot kell készítenünk, majd a csavar fejméretét figyelembe véve (ami általában megegyezik a csavar külső átmérőjével) a felső elemben erre a méretre kell bővíteni a furatot. Utána mehet bele a csavar és már majdnem készen vagyunk!

A tartó lábakat az asztal sarkaiban kell elhelyezni, amelyek elmozdulását a négyzetes nyílás és az oldalfalakra erősített vékony elemek akadályozzák meg. Ezeket sima facsavarral rögzítettem a falakhoz.

UPDATE

Végre sikerült beszereznem az állítható lábakat, így az asztal lábra tudott állni!

A nulladik tesztasztal

A sikeres tesztkör után megrendeltem a bútorlapszabászaton a modul megépítéséhez szükséges elemeket (erről majd a következő bejegyzésben írok). Az egyhetes átfutási időt azonban nem tudtam kivárni. Szerencsére akadt otthon egy papírdoboz, amit felhasználtam kísérletezésemhez.

Két kérdés foglalkoztatott:

  • mennyi ideig bírja a kis akkumulátor a ponyva alatt
  • milyen pontosan kell lefektetni a drótot egy kereszteződésben ahhoz, hogy megfelelő biztonsággal a kívánt irányban haladjon a kisautó

Még az adatgyűjtés időszakában találtam az interneten egy jó kis tesztpályát (sajnos most nem találom a forrást, de amint tudom, pótolom a hiányosságot). Ezt készültem első lépésben megalkotni. Egy apró hibája volt a dolognak: a doboz 20 milliméterrel rövidebb volt a tervezettnél. Így a “nagyon első” tesztasztalon változtattam egy keveset.

Körzővel, vonalzóval megrajzoltam a vonalvezetést. Az íveknek megfelelően meghajlítgattam a drótot, két végére egy-egy 90°-os pöcköt hajtottam, így bele tudtam szúrni a kartondobozba.

A kezdetleges építés meglepően jól sikerült. Szépen szaladt a teherautó a kijelölt útvonalon:

http://www.youtube.com/watch?v=0DMgjvTqke0

Piros vonallal jelöltem a módosított útvonalat.

Az éles szeműek azért észrevehetnek egy érdekes jelenséget: a jármű az egyik kereszteződésben felváltva választott útvonalat. Nem véletlenszerűen, hanem az első megközelítésben balra fordult, a másodikban pedig egyenesen haladt tovább.

Íme a kritikus kereszteződés közelebbről:

A kritikus kereszteződés

A kritikus kereszteződés

Látható, hogy néhányszor alakítottam rajta. Először az egyenes szakasz egyben volt, de akkor mindig lefordult róla a jármű balra. Ezért kellett külön választanom a kereszteződésnél.

A furcsa jelenség ellenére sikerült elvégeznem a hosszútávú futástesztet is. Tízpercenként mértem egy teljes kör idejét. Több, mint 3 órán keresztül forgolódott a kis autó, majd pihentettem 2 órát (kényszerszünet volt). Az újraindítást követően csak néhány körre gyorsult vissza picit. Végül a teszt 400. perce után megállt.

A köridőket a működési idő függvényében grafikonosan is ábrázoltam:

Futásteszt grafikonon

Futásteszt grafikonon

A teszt eredménye: az akkumulátor teljes feltöltése után a teherautó 4 órán keresztül képes nagyjából azonos sebességgel közlekedni megállás nélkül. A működési idő parkolókban, kereszteződéseknél való várakozás esetén – reményeim szerint – növelhető, azonban távolabbi cél, hogy világítás és vezérlés is kerül a ponyva alá, ami a működési időt csökkenteni fogja. Meg kell tehát oldani az akkumulátor gyors cseréjét is.