Terminal címkéhez tartozó bejegyzések

MiWuLa

Ez a mozaikszó már sokaknak ismerősen hangozhat, főleg azoknak, akik nem véletlenül bukkantak blogomra. Akik igen, azoknak kifejteném, mit is takar ez a hat betű:

MIniatur WUnderLAnd

Ugye, így már mindjárt többen kapnak a fejükhöz. De még mindig nem elegen! 🙂

Miniatur Wunderland

Miniatur Wunderland

Ez a produkció 2001-ben indult el sikerútjára, nagy bánatomra nem a Hajógyári-szigeten, hanem Hamburg dokknegyedének egyik vörös téglás (nem lámpás! olyan is van!) épületében.

Régóta, egészen pontosan, ahogy már írtam is, 2011. májusa óta szerepelt bakancslistámon, hogy felkeressem a kiállítást.

A sors (és nem utolsó sorban jó szervezésem) úgy hozta, hogy idén az 1848-as szabadságharc kitörésének évfordulóját Hamburgban ünnepelhettük. És a PI-napot hol másutt töltöttük volna, mint a Miniatur Wunderlandban!

Szolgálati közlemény!

A kiállítás jelenleg három szintes (terveznek a csatorna felett egy 1:1 méretű hidat is építeni és akkor már a másik épületben is terjeszkedhetnek!), amelyekből két szinten találhatók a miniatűr látványosságok. Egy nap alatt NEM lehet úgy végig nézni, hogy aztán azt mondhassuk: igen, minden négyzetméterén annyi időt töltöttünk, amennyit szerettünk volna, elegendő időt fordítottunk a fotózásra, videózásra. Az egy nap arra elegendő, hogy a következő ötéves tervbe ismét felkerüljön egy hamburgi látogatás. 🙂

Nézzünk egy kis statisztikát, rajtunk kívül hányan gondolták még úgy, hogy érdemes megnézni a Wunderlandot:

Látogatók országok szerint

Látogatók országok szerint

Hű! Ez így elég sok szám egyszerre! Nézzük csak az eddigi összes látogatót, valamint a magyarokat:

Összes nézőszám reggel

Összes nézőszám reggel

Magyar látogatók reggel

Magyar látogatók reggel

 

 

 

 

 

Akik hadilábon állnak a matematikával, azoknak segítek: ez átlagosan évi 1.000.000 látogatót jelent! Mivel az év minden napján nyitva van, könnyen kiszámolható, hogy naponta két-háromezer vendég lökdösi végig egymást és próbál a lehető legjobb pozíciót felvenni egy-egy érdekes jelenetnél. A leendő látogatóknak javaslom, előbb tájékozódjanak a kiállítás honlapjáról, mikorra milyen tömeget prognosztizálnak. Ugyanis a precíz németek erről is vezetnek statisztikát!

Nem csigázom tovább a kíváncsiságot, lássuk, miket sikerült lencsevégre kapnom látogatásom alatt. Azért fogalmaztam így, mert biztosra veszem, a beállított helyzeteknek csak töredékét sikerült észrevenni. Ezt Miniversumos látogatásaim tapasztalataiból is mondom. Hamburgban ráadásul a tömegen kívül az asztalok is sokkal nagyobbak, mint a budapesti kiállításé. Nem egy helyen 6-8 méteres távolságra volt a terepasztal vége. Legközelebb látcsövet is viszünk, hogy a távoli jeleneteket is jobban szemügyre vehessük…

Az épület egy-egy termében különböző országokat/városokat nézhetünk meg. Svájc, Ausztria, Németország középső része, valamint az alkotók által kitalált Knuffingen városka kapott helyet az első szekcióban.

A bejáratnál pedig egy impozáns Dioráma-összeállítás látható az őskortól a II. világháborúig, valamint Berlin egy városrészének változását követhetjük végig a világháború előtti időszaktól a német újraegyesülésig.

Az első videóba még az építés alatt álló Olaszország került bele:

Két helyiség között, valamint a mellékhelyiségek felé folyosókon kellett közlekedni. Ebben nem is lenne semmi különleges. Abban viszont, ahogyan a falak díszítve vannak a Wunderlandban, igenis van:

És igen, még a WC falai is! És ha mindez nem elég, a piszoárok kivetítőjén mozgóképen lehetett a le-fel szálló repülőket nézegetni. 🙂

Ha már repülőkről volt szó, jöjjön a várva-várt repülőtér!

Röviden: leírhatatlan! A látvány, a minőség, a precizitás, a hangok, a részletek, a… minden! Ezt élőben kell látni! Ha tehetném, még most is ott állnék a terminál és a futópálya között, ahonnan a gépek földi mozgását, a kiszolgáló járművek rohangálását, de a le-felszállásokat is nyomon lehet követni. Na, jó, jöjjön a videó:

Mondtam, nem semmi!

Itt szeretném megemlíteni a személyzetet:

Ők azok, akik nem csak zokniban, az asztalok tetején, hanem a háttérben is azért dolgoznak keményen, hogy a látogató a lehető legkevesebb ilyen alkalmat szúrjon ki. Persze azért villogtak ilyenkor is a vakuk, mindenki le szerette volna filmezni a Gullivereket Liliputban. Szívesen lennék egy ilyen csapat tagja. Nem csak azért, mert testközelből szeretném megnézni minden mozgó kütyü működését. A kulisszatitkokat is megosztó videósorozatban (az első 50-et már végig néztem, az eddigi utolsóra még nem volt időm, éppen látogatásunk napján posztolták ki) az egyik ötletgazda rendszerint megemlíti a háttérben mozgó embereket. Elmondja, nekik igazán akkor kezdődik az élet, amikor bezár a rendezvény. És mivel minden nap nyitva vannak, a renoválások, javítások időszaka javarészt az éjjeli órákra esik.

Hű! Ez a bejegyzés hosszúra sikeredett! Holnap jövök egy újabb résszel – és két újabb videóval! 😉

A buszparkoló

Sávot váltani már tudunk. De hogy fogunk megállni? És elindulni? Ma ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Ferihegyet… akarommondani a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér 1-es terminálját, más megfogalmazásban a Budapest Airport Terminal 1-et két meglehetősen bonyolult csomópont köti össze a mellette elhaladó Ferihegyi repülőtérre vezető úttal… ezt vajon miért nem írták át Liszt Ferencre? Na, mindegy, ezen ne akadjunk fenn. Mondjuk inkább, hogy a 4-es úttal.

Budapest felől érkezve két sávban is fordulhatunk a terminálhoz, két sáv megy tovább. Vecsés felől a két sáv közül a külsőből fordulhatunk be jobbra. Az egészet megfűszerezi még egy kettéosztott zebra, valamint az út másik oldalára vezető kanyarodó sáv. Nem lesz egyszerű a leprogramozása…

A másik csomópont a terminálról kivezető útszakaszon van. Itt sem lesz egyszerűbb a helyzet: két irányban, irányonként két sávban lehet ráfordulni a 4-es útra, ahol mindkét irányból két-két sávban kell megállítani a járműveket.

Kezdjük először a stopmágnesek behelyezésével:

Stopmágnesek

Stopmágnesek

Tesztméréseim szerint a TOMYTEC buszok front fala és a stopmágnes közötti távolság 30 mm. Ez sajnos elég sok, ezért íves útszakaszon, ahol a busz középső része jóval a mágnes mellett halad el, nem is lehet megoldani a járművek megállítását. Balos ívnél legalábbis biztosan nem.

Az első csomópontban egyelőre csak a terminálhoz bevezető sávokat “stoppoltam le”. Az egyenesen továbbhaladó sávnak csak akkor lesz funkciója, ha egy másik modul csatlakozik majd hozzá.

Első csomópont

Első csomópont

A másik csomópont mellett, de még a repülőtéri parkoló területén található egy buszparkoló is. Ezt eredetileg nem akartam mozgó járművekkel benépesíteni, aztán végül mégis úgy döntöttem, legalább egy busz tudjon kihajtani a parkolóból. De ha egy busz el tud indulni, akkor több is el tud!

Természetesen a vezető szálat úgy kell lefektetni, hogy egyrészt ki tudjon fordulni az egyik jármű a másik előtt, valamint ügyelni kell a fordulók ívének sugarára is. Ha kicsi, letér róla a jármű. Ha nagy, nem tud csatlakozni a bekötő úthoz. A rendelkezésre álló hely elég szűk volt, így némi kompromisszumot is kellett kötni közben, de végül sikerült megoldani, hogy egy kijáraton négy busz is el tudja hagyni a parkolót:

Bedrótozva

Bedrótozva

Persze nem egyszerre, de még csak nem is egymás után, ahogyan az az alábbi videón látszik. Életszerűbb, ha 15-20 perces időközönként hagyja el egy távolsági busz a parkolót, áll a terminálhoz, majd az utasok beszállása után elhagyja a terminál előterét. Így akár 1,5-2 óra is eltelhet, amíg ismét “fel kell tölteni” a buszparkolót. 🙂

<p><a href=”http://vimeo.com/106530156″>Buszparkoló – Bus parking</a> from <a href=”http://vimeo.com/user21838796″>holeg ballon</a> on <a href=”https://vimeo.com”>Vimeo</a&gt;.</p>