tesztasztal címkéhez tartozó bejegyzések

Csapjunk a húrok közé!

Tesztasztalaim elég hamar elfogyasztották a FALLER kezdőcsomaggal együtt kapott 10 méter hosszúságú vezető drótot.

FALLER-wire

FALLER-wire

Először természetesen a “gyári” megoldásnak néztem utána, de a majdnem 4000 forintos ár egy kicsit magasnak tűnt.

Elkezdtem keresgélni barkácsboltokban és a Neten, mivel lehetne helyettesíteni a vezető szálat.

A drótfonat nagyon vastagnak bizonyult.

Drótfonat

Drótfonat

Tyúkháló-nyusziknak is

Tyúkháló-nyusziknak is

 

Ettől kicsit vékonyabb lett volna a tyúkháló drótja (amivel nem csak tyúkokat lehet bekeríteni), de ebből is csak 0,8 mm átmérőjű volt a legvékonyabb. Az eredeti drót pedig 0,5 mm átmérőjű.

 

 

Virágkötő drót

Virágkötő drót

 

 

Következtek a virágkötők. A jó hírük az volt, hogy többtíz méteres tekercs néhányszáz forintba kerül, de ők is elkeserítettek, 0,7-0,8 mm vastag. 😦

 

 

 

Már-már feladtam a reményt, amikor egy Netes böngészés alkalmával megakadt a szemem egy hangszerbolton. Gyorsan felhívtam, és legnagyobb meglepetésemre nem lepődtek meg a kérdésemen. Sőt! Fél milliméternél vékonyabb húrok is léteznek. Persze húr és húr között is van különbség. Nem érdemes a tengeren túlról importált példányokkal kísérletezni, mert azok aranyárban vannak. Az angol gyártású húrok viszont (bár ha jól meggondoljuk, számunkra az is a tengeren túl van…) már megfelelnek egy szűkebb költségvetésű modellező számára is.

Csomag

Csomag

 

 

A gitárhúrok vastagságát inch-ben tartják nyilván, a csomagoláson pedig csak a tizedesvessző utáni számjegyek szerepelnek. Így például a 020-as jelölés metrikus rendszerben 0,5 mm vastagságnak felel meg.

 

 

 

Drót

Drót

 

Extraként kapunk még a húrral egy kis persely szerű hengeres alkatrészt is (gondolom a húr megfeszítésekor játszik fontos szerepet), amit egy modellező szinte bármire fel tud használni. 🙂

A harmadik tesztasztal

Elkészült a harmadik tesztasztal is!

Ezúttal igyekeztem olyan elemeket létrehozni, amik egy nagyobb terepasztalnál legtöbbször előfordulhatnak:

  • kisebb-nagyobb körívek, amiken most már a járművek szépen elhaladnak egymás mellett összekoccanás nélkül, hiszen a belső körívek kicsit beljebb kerültek
  • váltakozó irányú körívek
  • kereszteződésekbe való behajtás-kihajtás
  • kereszteződésen belüli keresztező nyomvonalak
  • sávváltások enyhébb és élesebb szögben
  • buszmegálló

A videón is igyekeztem bemutatni ezeket az elemeket, először a “fedetlen” tesztasztalt mutatom meg, majd a nyomvonal és a festett útfelület váltakozik, végül a FALLER és a TOMYTEC Moving Bus (BM-01) együttesen közlekednek.

A jó megfigyelők a nyomvonalas rajzon felfedezhetnek egy apró hibát. A szerencsés első megfejtő egy személyes konzultáció keretében kézzelfogható távolságból is megtekintheti a tesztasztalt működés közben. 🙂

Youtube:

Vimeo:

A harmadik tesztasztal from holeg ballon on Vimeo.

TOMYTEC – Első futáspróba

A két darab LR44 gombelemet behelyezve a furcsa jármű azonnal működésbe hozható. A hátsó tengely mögött elhelyezett mini gombot megnyomva néhány másodperces várakozás után elkezd forogni a hátsó futómű.

Már az első néhány centiméter alatt szembetűnő különbséget tapasztalhatunk a FALLER Car System-hez képest: az első futómű helyes irányát biztosító mágnes a TOMYTEC esetében jóval erősebb. A bejegyzés végén található kis videóban demonstrálom, hány réteg hagyományos fénymásoló papír kell ahhoz, hogy az eredeti tesztasztalon körözhessen az új szerzemény:

  • 1-3 réteg papír: meg sem moccan
  • 4-5 réteg papír: egyenes úton és íven is szépen halad, de sok kereszteződésnél megakad, tovább kell pöckölni
  • 6 réteg: a tesztasztal egyik kereszteződése még mindig kifog rajta
  • 7 réteg: szépen köröz, de néha elveszti a kapcsolatot az acél huzallal (7 rétegű teszt vége)

Valahol az 5-6 réteg papír vastagságnál lesz a biztonságos üzem, ehhez azonban meg kell vizsgálni azokat a kereszteződéseket, amelyeket nem szeretett.

A több réteg papíron akadás nélkül haladó TOMYTEC mellett a FALLER járművek nem találják meg a lefektetett acélhuzalt. Ez a kis videó végén látható. Így a két rendszer sajnos nem használható együtt átalakítás nélkül.

Nézzük az első futáspróba videóját:

Update!

Arra az esetre, ha valaki nem tudná megjeleníteni a YouTube videóit, mostantól a videókat a Vimeo.com oldalra is feltöltöm:

Olyan, mint a nagy csibe, csak kicsibe

A modul asztal alja össze van rakva, ez OK! No de mi a helyzet a pici tesztasztallal? Az csak úgy magában álldogál? Az nem lehet!

Csináljunk annak is egy szép kis aljzatot. Ha másért nem, azért, hogy a stopmágnest, illetve a sávváltások mechanikus részeit alá tudjuk pakolni. És nem utolsó sorban legyen egy pereme is az asztalnak, ha a tesztek során elszabadul egy teherautó, egy busz, esetleg egy 24 tonnás kamion, az ámokfutása csak az asztal széléig tartson, ne törjön ripityára a padlón.

Íme a végeredmény:

Tesztasztal alja

Tesztasztal alja

Az elkészítéskor itt is fontos volt az elemek egymáshoz jelölése:

Feliratozás

Feliratozás

A csavarok szépen belesüllyeszthetők a rétegelt lemezbe.

Csavarok süllyesztve

Csavarok süllyesztve

Az összeállítás így néz ki:

Összeállítás

Összeállítás

A következő néhány képkocka pedig a próbakört mutatja:

A fal olyan magas, hogy egy plexivel simán letakarható az asztal. Így az óvatlan kezektől meg lehet kímélni az éppen tesztelés (vagy bemutatás) alatt álló… pontosabban haladó járművet.

A második tesztasztal – rétegelt lemezen

Előző bejegyzésemben ígértem egy részletesebb leírást, már ami az asztalba történő horonykészítést illeti. Ezt a második tesztasztalom elkészítésének lépéseiben mutatom be.

Először is megterveztem a már bemutatott CAD-szoftverrel a vonalvezetést.

A terv

A terv

A pályát úgy igyekeztem kialakítani, hogy a különböző hosszúságú (és szerelvényű) járművek fordulási tulajdonságait tesztelhessem majd. A legnagyobb fordulókör sugara 130 mm, amiről 70 mm-ig 20 mm-es lépésekben csökkentettem az ívek sugarát, majd 10 mm-es csökkenésre váltottam egészen 40 mm-ig. A FALLER katalógusában 150 mm az ajánlott minimális fordulókör sugara, nekem azonban ez az érték túl magas. Egy kereszteződésben való beforduláshoz ennél jóval kisebb ívet kellene tartania a járműveknek. Másrészt a katalógus véleményem szerint inkább H0 méretre íródott, csak néha említik az N méretarányt, ahol ívekről van szó, ott viszont diszkréten hallgatnak. Ezért is készült a második tesztasztal.

Vegyünk elő egy rétegelt lemezt és készítsük ki a szükséges szerszámokat:

A vonalzó, a körző és a ceruza mellett látható az a szerszám, amire esett a választásom a horony bevéséséhez: ez az üvegvágó! Többféle típust is lehet kapni barkácsáruházakban, melyeket összehasonlítva a képen látható példánynál maradtam. Ennek alig mozog, nem billeg tengelyirányban a görgője, ezért úgy gondoltam, megfelelően vékony hornyot tudok préselni vele a rétegelt lemezbe. Ami a horony mélységét illeti, úgy gondolkoztam, hogy teljesen belenyomom a lemezbe a vágót, így nagyjából egyenletes vájat-mélységet kapok.

A folyamat következő lépése a vonalvezetés átrajzolása a rétegelt lemezre. Ehhez letakartam a fa lapot a tervrajzzal és a jellegzetes pontokat körzővel átszurkáltam. Ezek a pontok nem csak a körívek középpontjai, hanem az ív-egyenes, esetleg ív-ív találkozások.

Az átpontozás után jöhetett a vonalvezetés megrajzolása:

Vonalvezetés a lapon

Vonalvezetés a lapon

Következett az egyenesek, majd az íves szakaszok bevésése:

Az egyenesek vésése – milyen meglepő – könnyebb, azt vonalzó mellett is meg lehet tenni. Azért ez sem annyira egyszerű, mert az üvegvágó leszorítására is koncentrálni kell. Néha elfordul a kézben tartott vágó, de ezt rögtön korrigálni lehet, a legmélyebb vonalvezetés fog úgyis számítani. Azt pedig többszöri áthúzással érhetjük el.

Jöhet a drót lefektetése, amihez az itt látható szerszámokat használtam:

Szerszámok drótozáshoz

Szerszámok drótozáshoz

A drót fektetését bentről kifelé haladva végeztem. Most is igyekeztem egyben lefektetni nagy részét. Közvetlenül a huzal leragasztása után így nézett ki az asztal:

Drótozás és leragasztás után

Drótozás és leragasztás után

Látható, hogy a legkisebb sugárral már nem bírt a horony, ezeken a helyeken  – amennyiben a kisebb járműveknek nem lesz problémájuk az R40-es, R50-es ívekkel – külön és előre hajtogatva kell lefektetni a drótot.

Fél nap után ismét ránéztem a tesztasztalra, vajon hogy bírja a huzal a nagyobb ívekben:

R40-ből kiugrik

R40-ből kiugrik

Meglepően jól bírják. Továbbra is csak az R40-nel volt probléma.

Nézzük, hogy bírta a teherautó az íveket:

Mindkét irányban az R60-as ívtől kezdődtek a gondok, bár az asztal jobb felső sarkában lévő ugyanekkora ívvel még meg tudott birkózni. Konklúzió: 180°-os ívekben ennél a járműnél legalább R70 sugárral kell számolni, 90°-os íveknél alkalmazható az R60-as is.

Az első tesztasztal – rétegelt lemezen

Elérkezett a nagy nap: egy igazi tesztasztal elkészítése!

Elővettem az egyik A3 méretű rétegelt lemezt és átjelöltem az előzőleg kinyomtatott vonalvezetés jellegzetes pontjait. Hogy hogyan? Ehhez a következő bejegyzést kell majd elolvasni! 🙂

Az átjelölés után következett a vonalvezetés teljes átrajzolása.

A FALLER a vezető drót lefektetéséhez egy speciális, ezért igen drága horonyvágó szerszámot javasol (kb. 30.000 Ft!). Sokat agyaltam, hogyan is lehetne egy kicsit fárasztóbb, több verejtékkel járó munkával, de lényegesen olcsóbban beleimádkozni az asztalba a hornyot. A sniccerrel történő próbálkozást kissé balesetveszélyesnek tartottam. Csavarhúzóval vésni nem egy szép munka lenne. Kaphatók olcsóbb mini gravírozó szerszámok is, de ezekről sem hiszem, hogy egyenletes mélységet tudnék velük az alapba vágni. Márpedig a car system hibamentes működésének egyik legfontosabb feltétele, hogy a vezető drót végig azonos magasságba mélységbe legyen lefektetve. A sok töprengés végül meghozta megoldást! Nézzük az eredményt:

Amint látható, ezúttal – még – nem furkáltam át a rétegelt lemezt szakaszonként. Tesztelni szerettem volna ugyanis azt, milyen hosszan tudom lefektetni ilyen módszerrel ezt az elég makacs, merev, hajlíthatatlan drótot. Ezért 4-5 centiméter lefektetése után egy ugyanilyen hosszú celluxot ragasztottam a horony fölé, majd következett az újabb 4-5 centiméteres szakasz, egészen addig, amíg az első kereszteződéshez nem értem. A maradék kis szakaszokat már önálló darabokként ragasztottam a helyükre. A ragasztás meglepően jól bírja, egy hónap után is szinte tökéletes. Egyedül a kezdő szakaszokra kell odafigyelni, előre meghajlítani, mert ott egy idő után felfeszíti a celluxot a drót.

Az első körről készült videó itt látható: