Varinex Zrt. címkéhez tartozó bejegyzések

Egy év összefoglalója

A hétvégén rám lett kérdezve, hogy is állok fő projektemmel és rádöbbentem, már lassan egy éve nem adtam helyzetjelentést Feriheggyel kapcsolatban. Jöjjön akkor most egy kis összefoglaló:

Pultok

Mind a közút, mint a vasút igényel “néhány” vezérlő elemet. Idézőjelek azért kellettek az előző mondatomba, mert látni fogjátok, a vezérlés sokkal bonyolultabb, mint első ránézésre látszik.

Rögtön az elején eldöntöttem, hogy két pultot készítek: egyet a vasúti közlekedésnek, egyet a közútinak. Így akár egymástól függetlenül is vezérelhető a két rendszer és nem utolsó sorban egy véletlen kapcsolással nem okozunk problémát a másik rendszer üzemében.

A jövő természetesen majd a számítógépes alkalmazással működtetett asztal lesz, először azonban maradjunk a manuális vagy inkább félautomata megoldásoknál.

Könnyebb falatnak tűnt a vasúti pult, így elsőként azzal kezdtem. Először a nyomvonal sematikus ábrája került fel a furnér lemezre, a LED-ek helyével együtt:

Pult - nyomvonalak

Pult – nyomvonalak

Szerencsére lehet kapni hosszú- és laposfejű fényforrást. A beszerzett LED illesztési tesztje jól vizsgázott:

Állványos fúró

Állványos fúró

Ezután összesen 135 db furatot kellett a megfelelő helyekre elhelyezni, ami az otthoni állványos fúrógéppel lehetetlennek bizonyult. Nem lehetett annyira alá tolni a lapot, hogy középre is befúrjam a furatokat. Szerencsére volt a közelben ipari állványos fúrógép is. Kézi fúrógéppel is nekiállhattam volna a szita készítésnek, de úgy gondoltam, jobb, ha a világító fényforrások iránya párhuzamos.

A furnér lemez aljára a megerősítés után felkerült a vezérlésként működő, már jól ismert (és az előzőkben ismertetett) Arduino, valamint a LED-világításhoz használt, ULN2003A tranzisztorokkal tűzdelt áramkör (így az Arduino csak jelet ad, a LED-ek világításához szükséges tápellátás függetleníthető attól), végül pedig a LED-ek beültetése következett.

Reményeim szerint a teljesen kész pult vezetékezése egy kicsit átláthatóbb lesz. 🙂 A világítás teszthez számomra így is megfelelt. Olyannyira, hogy egy kis programozás segítségével a létező összes variációt le is teszteltem.

A sikeres tesztet a festés követte…

és elégedetten tapasztaltam, hogy sikerült ugyanúgy visszakötnöm az elektronikát.

Nem pult egy pult keret nélkül, a végső simítások után így néz ki a (fél)kész termék. Itt is magyarázatra szorulnak a zárójelek. A modul asztalokkal való összekötést ugyanis még nem készítettem el.

Igyekeztem a MÁV-nál használatos  Domino 55 berendezéshez hasonlító pultot készíteni, de még mielőtt az önkéntes szakemberek tömeges hozzászólás áradattal elmagyaráznák, hány különbség van a valóságoshoz képest, elmondom, nem a 100%-os egyezés volt a cél. Nézzük például a LED-ek formáját. Az eredeti berendezésen szögletes, téglalap alakúak. Nem szeretném megmondani, ki reszelgessen 135 db ilyen nyílást… A másik nagyobb különbség, hogy az eredeti berendezésen nyomógombok vannak, én pedig a billenő kapcsolókat preferáltam. Na, itt be is fejezem a felsorolást, szorgalmi feladat a többi különbség összegyűjtése – és saját részre megtartása. 😀

A közúti közlekedés pultjának elkészítése még folyamatban van, azért erről is mutatok egy képet:

Lyukkártya :-)

Lyukkártya 🙂

Itt “picivel több” LED-et kell bekötni és a kapcsolók elhelyezésén még törpölök picit.

Tanulmányi kirándulás a Keletiben és a Nyugatiban

Az elmúlt néhány év során rendesen megfertőződtem, már ami a vasút témát illeti. Nem csoda, hogy két budapesti pályaudvart is felkerestem.

Először a Keleti Pályaudvarba kaptam meghívást egy Index-es fórumtárs jóvoltából, így testközelből is megnézhettem egy FLIRT-öt, olyat, ami többek között Ferihegynél is ingázik:

A Budapest 100 rendezvény keretein belül pedig a Nyugati Pályaudvar néhány érdekes részét sikerült megcsodálnom. Erről videót is készítettem, íme:

Felezővonal

A kis kitérők után térjünk vissza a közút témájához! Moduljaimon már szép aszfaltréteget sikerült kialakítani, a felfestések, felezővonalak azonban még váratnak magukra. A Neten néztem már pár videót, mások hogy csinálják, de igazán jó megoldást még nem találtam rá. Egy tesztet azért végeztem, viszont egyrészt az eredménye sem tetszett annyira, másrészt elég sok maszkoló szalagot kellene leragasztani (ívekben is!), hogy összeálljon a teljes útfelület bevonalkázása. Ha valakinek esetleg van tuti ötlete, kérem ossza meg velem az infót!

Közúti világítás

A közvilágítás tesztje viszont jól sikerült! Ehhez először nagy mennyiségű LED-es lámpa beszerzésére volt szükség, amelyet a nemzetközi aukciós oldalon sikerült elkövetnem. Tízes csomagolásban árulják őket.

Az egyszerű tesztet egy kis programozás követte. Így meg tudtam valósítani, hogy a lámpaegységek valósághűbben “induljanak”. Először vibrálnak, majd feltöltődés után teljes fényárban úsznak.

A videó képfrissítése miatt sajnos kevésbé látszik a bemelegedési folyamat. Ezt élőben kell látni ahhoz, hogy teljes legyen az élmény! 🙂

Épületek

A piacon jó néhány modellező cég terméke megtalálható – főleg H0 méretben… Ami az N-es építési nagyságot illeti, már kisebb a választék, magyar stílusú épületekből pedig szinte semmi sem kapható. Persze nem az volt a naiv célom, hogy majd jól bemegyek egy vasútmodell boltba és leakasztom a polcról Ferihegy összes épületét, kiegyeztem volna Szemeretelep kertes-házas övezetével. Ez sem jött össze. Néhány családi ház persze kapható a FALLER és a KIBRI jóvoltából, de a 6 méteres modulrendszeren több tucat épületre lesz szükségem. Így eldöntöttem, a gyári házak mellé a ferihegyi, saját készítésű épületeken kívül megépítek pár olyan családi házat is, amik megtalálhatók Szemeretelepen. Egyelőre még csak hármat raktam össze, azokat is csak a vázszerkezetük szintjén.

3D nyomtatás

Nem múlhat el úgy év, hogy ne említsem meg a XXI. század egyik legszuperebb találmányát, a 3D-nyomtatást. Az alábbi termékek is ezzel a technológiával készültek. Sőt! A Shapeways-től már színesben is (és bronzból és aranyból és… szinte bármiből) rendelhetők a termékek: a konténerek ilyen színben nyomtatódtak ki.

Egy picivel drágább 3D nyomtatóval napjainkban már szinte bármilyen színű, bármilyen anyagú bármi kinyomtatható! Tényleg bármi! Érdekességképpen:

Ezúton is köszönet a Varinex Zrt.-nek, hogy Magyarországra is elhozzák ennek az innovatív technológiának legújabb érdekességeit!

Azért ott még nem tart a Ferihegy projekt, hogy egy ilyen (akár az egyszerre 6 színnel nyomtató, akár a fémporos, SLS technológiát alkalmazó) nyomtatót megfinanszírozzak, de remélem, hamar eljön az az idő, hogy legalább a bérnyomtatás költségei megfizethetők lesznek.

Nos, akik idáig is eljutottak az olvasásban, igazán megérdemelnek még egy kis videót. A két szerelvényt Hódmezővásárhelyen kaptam lencsevégre. Tudomásom szerint mindkét szerelvénytípus megfordult Ferihegyen is, a Szergej még a reptér területére is húzott tartálykocsikat.

 

Helyzetjelentés – Kezd összeállni a kép

Rendhagyó módon most egy rövid videóval kezdek: ígéretemhez híven itt vannak az első “aszfaltos” tesztről készült képsorok.

A rövid videó után nézzük, hol tart a Repülőtér-projekt:

Az eddig megismert modulokon kívül már javában reszelgetem a többi elemet is. Lesz például a két végén egy-egy fordító modul. Ezen a két modulon fognak megfordulni a közúti járművek a vasút alatt. A történet nem annyira egyszerű, mert az egyiken négy, a másikon pedig összesen hat sávval kell játszani: lejtő, fordulók, járművek azonosítása és szelektálása, emelkedő, vissza a nézők elé.

Ehhez először is ki kell alakítani a lejtőt, kell találni hozzá egy hatékony felfüggesztést (hilti szalag), rögzíteni kell a lejtőt, majd az alsó szintet és természetesen ott is ki kell alakítani a járművek haladási útvonalát. Nézzünk a folyamatról néhány képeket:

Még néhány tapasztalat:

  • A lejtő kialakításánál ügyelni kell arra, hogy a jármű még fel tudjon kapaszkodni. A tesztek azt mutatták, hogy 10 centiméter hosszon 1 cm emelkedést még használt elemmel is le kell tudjon küzdeni az Ikarus. Talán nagyobb százalékú emelkedővel is megbirkózna, de tegyünk bele némi biztonsági tényezőt.
  • Az átmenetekre is ügyelni kell a lejtős szakasz és a vízszintes felületek között, különben a jármű vagy beleakad az úttestbe vagy az alatta elhelyezkedő mágnes olyan közel kerül a vezető szálhoz, hogy egymáshoz tapadnak.
  • Meg kell akadályozni az alsó szinten is a járművek vétlen leesését – sosem lehet tudni…

A jó megfigyelők észrevehették 🙂 , hogy egy elég furcsa jármű közlekedett a fenti videón. Na, ez volt a sárga busz! Ezeken az oldalakon is írtam már néhányszor (itt, ittitt és még itt is) a 3D-nyomtatásról. A téma annyira tetszik, hogy nem tudtam megállni és részt vettem egy 3D-nyomtató kifejlesztésében. Ez persze nagyképűen hangzik, de ha én és még az a másik 900 támogató nem szavaz bizalmat arra, hogy a vállalkozás eredményes lesz, most nem lenne egy ilyen kütyüm.

Még szokjuk egymást a masinával, de már sikerült nyomtatnom néhány ígéretes alkatrészt.

Itt van például a sárga busz:

Van még mit tanulnom a 3D-nyomtatás területén. Első próbálkozásra például a videón is szereplő busznak kissé lyukas lett a teteje. De így legalább jobban meg lehet figyelni, hogyan is működik a 3D-nyomtató. Felmelegít egy műanyag szálat, azt belepréseli egy csőbe, aminek a másik vége tűhegynyi átmérőjű. Az itt “kifolyó” anyag az alapon megszilárdul, majd jöhet a következő réteg… amíg el nem készül a nyomtatás.

A második próbálkozás azért már jobban sikerült. De meg kell jegyezzem, ez a technológia ilyen méretben csak próbanyomtatásra alkalmas. Ha már tetszik az objektum minden részlete, továbbra is igénybe veszem a Varinex Zrt. szolgáltatásait.

Ha már van külső, miért ne lehetne busz belső is? “Csak” meg kell tervezni!

A minőség itt is hagy még kívánnivalót maga után. Szerencsére az ablakok annyira nem átlátszók. 🙂

De nyomtattam már Loconet-fedelet is, mert milyen jól fog kinézni a következő TEMOFESZTEN, ha az összes csatlakozót ilyen fedél fogja takarni:

Biztosan fogok még hírt adni a tudomány és a technika fejlődéséről, de most térjünk vissza a projekthez!

A zeneboltban tutira azt hiszik, hogy gyilkolom a gitárjaimat. Eddig ennyi féle gitárhúrt sikerült beszereznem – nagy tételben:

Gitárhúr-sorozat

Gitárhúr-sorozat

Számításaim szerint 50 méter húrra lesz szükségem ahhoz, hogy a teljes Ferihegy-projektet megvalósítsam. A modul teljes hossza 6 méter lesz.

 

 

 

Hófehérke, Piroska és a Nagy kékségek

Oldalaim jobbára a közúti közlekedés modellezéséről szólnak, de azért lássuk be, egy terepasztalon, főleg egy modul asztalon elengedhetetlenül szükséges a kötött-pályás modellezés bemutatása is. Nem lesz ez másképpen Ferihegyen sem. Vásároltam tehát néhány gombot a kabáthoz 🙂 többek között egy ilyen szép mozdonyt:

ÖBB 2048

ÖBB 2048

De mit kezdjünk Ferihegyen egy osztrák színekben közlekedő mozdonnyal. Semmit! Öltöztessük át! Már úgyis régen foglalkoztunk 3D-nyomtatással!

Szétszedtem szegény mozdonyt és lemértem belsejének méreteit.

Azután elkezdtem nézegetni a magyar témájú dízeleket, vajon melyik hasonlíthat a V100-ashoz. Az M43/47 bizonyult a legjobb választásnak. Beszereztem pár jellegrajzot és legjobb tudásomhoz mérten megrajzoltam az eredeti változatot 1:160-as méretben és erre ráillesztettem a mozdony belsejét. Néhány milliméterrel meg kellett növeljem a méreteket, ami a szegecsszámolóknak biztosan nem fog tetszeni, de úgy gondoltam, inkább együtt élek ezzel a kompromisszummal, minthogy egy osztrák szerelvény közlekedjen a magyar főváros egyik állomásán.

Már csak a nyomtattatás maradt hátra, amit ezúttal is a Varinex Zrt. kollégái végeztek el. Megszületett tehát Hófehérke:

Ezúttal az átlátszó anyag mellett egy strapabíróbb anyaggal is próbálkoztunk. Ez más nyomtatási technológia, Szelektív Lézer Szinterezésnek (SLS) hívják. Bár az anyag sokkal nagyobb erőhatásokat és tartós nyúzást bír ki, sajnos ilyen méretarányban nagyon szembetűnő az alap szemcsés felülete. Következzen a festés! Nézzük Piroskát!

A “Dácsia” első prototípusán még jó néhány dolgot kell változtatni, hogy hasonlítson a valós életben látható testvéréhez, kezdetnek azonban nem rossz. 🙂 Sőt! A következő verziónál valószínűleg visszatérek a régebbi nyomtatási technológiához, annak egyelőre jobb a felbontása:

M47-esek

M47-esek

Hófehérke és Piroska már megvolt. Nem beszélgettünk még A nagy kékségről. Nem is egyről! Mindjárt kettőről! Persze ők is Hófehérkeként kezdték:

A festés után azonban már érthető, miért adtam a harmadik/negyedik szereplőnek a címbéli neveket:

Sajnos ezeken a képeken, és tapintásra is felfedezhető a szemcsés felület. Vissza kell térni az előző, átlátszó verzióra.