Varinex címkéhez tartozó bejegyzések

Egy év összefoglalója

A hétvégén rám lett kérdezve, hogy is állok fő projektemmel és rádöbbentem, már lassan egy éve nem adtam helyzetjelentést Feriheggyel kapcsolatban. Jöjjön akkor most egy kis összefoglaló:

Pultok

Mind a közút, mint a vasút igényel “néhány” vezérlő elemet. Idézőjelek azért kellettek az előző mondatomba, mert látni fogjátok, a vezérlés sokkal bonyolultabb, mint első ránézésre látszik.

Rögtön az elején eldöntöttem, hogy két pultot készítek: egyet a vasúti közlekedésnek, egyet a közútinak. Így akár egymástól függetlenül is vezérelhető a két rendszer és nem utolsó sorban egy véletlen kapcsolással nem okozunk problémát a másik rendszer üzemében.

A jövő természetesen majd a számítógépes alkalmazással működtetett asztal lesz, először azonban maradjunk a manuális vagy inkább félautomata megoldásoknál.

Könnyebb falatnak tűnt a vasúti pult, így elsőként azzal kezdtem. Először a nyomvonal sematikus ábrája került fel a furnér lemezre, a LED-ek helyével együtt:

Pult - nyomvonalak

Pult – nyomvonalak

Szerencsére lehet kapni hosszú- és laposfejű fényforrást. A beszerzett LED illesztési tesztje jól vizsgázott:

Állványos fúró

Állványos fúró

Ezután összesen 135 db furatot kellett a megfelelő helyekre elhelyezni, ami az otthoni állványos fúrógéppel lehetetlennek bizonyult. Nem lehetett annyira alá tolni a lapot, hogy középre is befúrjam a furatokat. Szerencsére volt a közelben ipari állványos fúrógép is. Kézi fúrógéppel is nekiállhattam volna a szita készítésnek, de úgy gondoltam, jobb, ha a világító fényforrások iránya párhuzamos.

A furnér lemez aljára a megerősítés után felkerült a vezérlésként működő, már jól ismert (és az előzőkben ismertetett) Arduino, valamint a LED-világításhoz használt, ULN2003A tranzisztorokkal tűzdelt áramkör (így az Arduino csak jelet ad, a LED-ek világításához szükséges tápellátás függetleníthető attól), végül pedig a LED-ek beültetése következett.

Reményeim szerint a teljesen kész pult vezetékezése egy kicsit átláthatóbb lesz. 🙂 A világítás teszthez számomra így is megfelelt. Olyannyira, hogy egy kis programozás segítségével a létező összes variációt le is teszteltem.

A sikeres tesztet a festés követte…

és elégedetten tapasztaltam, hogy sikerült ugyanúgy visszakötnöm az elektronikát.

Nem pult egy pult keret nélkül, a végső simítások után így néz ki a (fél)kész termék. Itt is magyarázatra szorulnak a zárójelek. A modul asztalokkal való összekötést ugyanis még nem készítettem el.

Igyekeztem a MÁV-nál használatos  Domino 55 berendezéshez hasonlító pultot készíteni, de még mielőtt az önkéntes szakemberek tömeges hozzászólás áradattal elmagyaráznák, hány különbség van a valóságoshoz képest, elmondom, nem a 100%-os egyezés volt a cél. Nézzük például a LED-ek formáját. Az eredeti berendezésen szögletes, téglalap alakúak. Nem szeretném megmondani, ki reszelgessen 135 db ilyen nyílást… A másik nagyobb különbség, hogy az eredeti berendezésen nyomógombok vannak, én pedig a billenő kapcsolókat preferáltam. Na, itt be is fejezem a felsorolást, szorgalmi feladat a többi különbség összegyűjtése – és saját részre megtartása. 😀

A közúti közlekedés pultjának elkészítése még folyamatban van, azért erről is mutatok egy képet:

Lyukkártya :-)

Lyukkártya 🙂

Itt “picivel több” LED-et kell bekötni és a kapcsolók elhelyezésén még törpölök picit.

Tanulmányi kirándulás a Keletiben és a Nyugatiban

Az elmúlt néhány év során rendesen megfertőződtem, már ami a vasút témát illeti. Nem csoda, hogy két budapesti pályaudvart is felkerestem.

Először a Keleti Pályaudvarba kaptam meghívást egy Index-es fórumtárs jóvoltából, így testközelből is megnézhettem egy FLIRT-öt, olyat, ami többek között Ferihegynél is ingázik:

A Budapest 100 rendezvény keretein belül pedig a Nyugati Pályaudvar néhány érdekes részét sikerült megcsodálnom. Erről videót is készítettem, íme:

Felezővonal

A kis kitérők után térjünk vissza a közút témájához! Moduljaimon már szép aszfaltréteget sikerült kialakítani, a felfestések, felezővonalak azonban még váratnak magukra. A Neten néztem már pár videót, mások hogy csinálják, de igazán jó megoldást még nem találtam rá. Egy tesztet azért végeztem, viszont egyrészt az eredménye sem tetszett annyira, másrészt elég sok maszkoló szalagot kellene leragasztani (ívekben is!), hogy összeálljon a teljes útfelület bevonalkázása. Ha valakinek esetleg van tuti ötlete, kérem ossza meg velem az infót!

Közúti világítás

A közvilágítás tesztje viszont jól sikerült! Ehhez először nagy mennyiségű LED-es lámpa beszerzésére volt szükség, amelyet a nemzetközi aukciós oldalon sikerült elkövetnem. Tízes csomagolásban árulják őket.

Az egyszerű tesztet egy kis programozás követte. Így meg tudtam valósítani, hogy a lámpaegységek valósághűbben “induljanak”. Először vibrálnak, majd feltöltődés után teljes fényárban úsznak.

A videó képfrissítése miatt sajnos kevésbé látszik a bemelegedési folyamat. Ezt élőben kell látni ahhoz, hogy teljes legyen az élmény! 🙂

Épületek

A piacon jó néhány modellező cég terméke megtalálható – főleg H0 méretben… Ami az N-es építési nagyságot illeti, már kisebb a választék, magyar stílusú épületekből pedig szinte semmi sem kapható. Persze nem az volt a naiv célom, hogy majd jól bemegyek egy vasútmodell boltba és leakasztom a polcról Ferihegy összes épületét, kiegyeztem volna Szemeretelep kertes-házas övezetével. Ez sem jött össze. Néhány családi ház persze kapható a FALLER és a KIBRI jóvoltából, de a 6 méteres modulrendszeren több tucat épületre lesz szükségem. Így eldöntöttem, a gyári házak mellé a ferihegyi, saját készítésű épületeken kívül megépítek pár olyan családi házat is, amik megtalálhatók Szemeretelepen. Egyelőre még csak hármat raktam össze, azokat is csak a vázszerkezetük szintjén.

3D nyomtatás

Nem múlhat el úgy év, hogy ne említsem meg a XXI. század egyik legszuperebb találmányát, a 3D-nyomtatást. Az alábbi termékek is ezzel a technológiával készültek. Sőt! A Shapeways-től már színesben is (és bronzból és aranyból és… szinte bármiből) rendelhetők a termékek: a konténerek ilyen színben nyomtatódtak ki.

Egy picivel drágább 3D nyomtatóval napjainkban már szinte bármilyen színű, bármilyen anyagú bármi kinyomtatható! Tényleg bármi! Érdekességképpen:

Ezúton is köszönet a Varinex Zrt.-nek, hogy Magyarországra is elhozzák ennek az innovatív technológiának legújabb érdekességeit!

Azért ott még nem tart a Ferihegy projekt, hogy egy ilyen (akár az egyszerre 6 színnel nyomtató, akár a fémporos, SLS technológiát alkalmazó) nyomtatót megfinanszírozzak, de remélem, hamar eljön az az idő, hogy legalább a bérnyomtatás költségei megfizethetők lesznek.

Nos, akik idáig is eljutottak az olvasásban, igazán megérdemelnek még egy kis videót. A két szerelvényt Hódmezővásárhelyen kaptam lencsevégre. Tudomásom szerint mindkét szerelvénytípus megfordult Ferihegyen is, a Szergej még a reptér területére is húzott tartálykocsikat.

 

3DP 3.0

Előző 3D-nyomtatós bejegyzésemnél már jeleztem, hogy nem kell sokat várni a következő szállítmány bemutatására. Íme:

A 3. VARINEX-csomag

A 3. VARINEX-csomag

Most is a könnyebb alkatrészekkel kezdtem. Ezúttal már helyes méretű felniket kaptam. Az alábbi képen a felnigyártás menetét láthatjátok:

A felnigyártás lépései

A felnigyártás lépései

Jobb oldalon még a felöltöztetett felni, aztán a félig, majd a teljesen levetkőztetett, a folyadékban megtisztított, végül az abronccsal ellátott példány.

Ami a gumiabroncsot illeti, erre is igyekszem könnyen beszerezhető megoldást találni. Elsőként hagyományos O-gyűrűvel próbálkozok.

Felnik abronccsal

Felnik abronccsal

Valószínűleg alakítanom kell majd a futófelületet, mert egyrészt így úgy néz ki, mintha csak gumibelső lenne rajta, másrészt esetleg kipöröghet a gumi. Nem vicc! A Tomytec busza már kisebb emelkedőnél is meg-megtorpan és látható, amint megpörög a hajtott kerék. A kis motor az áttétellel nagyobb nyomatékot tud elérni, a busz pedig könnyű, ezért történhet ilyen. Ha viszont növelem a jármű súlyát, megnő a fogyasztása. A kettő között kell megtalálni az egészséges kompromisszumot.

Jöjjön az IKARUS 412-es javított változata:

Az utolsó képet összevetve az első próbálkozás végeredményével szembetűnő a különbség.

Jöjjön az IKARUS 260-as!

Nem maradt más hátra, mint a TOMYTEC-alváz beillesztése a karosszériába:

Végül következzenek a várva-várt videók:

Youtube:

Vimeo:

3DP 2.0

A legutóbbi 3D nyomtatás kiértékelését felhasználva újabb tervekkel örvendeztettem meg a VARINEX Zrt. segítőkész munkatársait. Ezek a modellek elmondásuk alapján már sokkal jobbra sikerültek.

A kis csomag ezúttal kétféle karosszériát, egyféle alvázat és egy 8 darab felniből álló garnitúrát tartalmazott:

Az első alkalommal tisztára mosott alkatrészeket kaptam, ezúttal viszont nekem kellett kiszabadítanom a támaszanyag mögé rejtett mütyüröket. Ez abból a szempontból is előnyös, hogy a nyomtatás utáni “téglában” nagyon nehéz minden részletet észrevenni. Megnő a veszélye, hogy esetleg olyan rész is “lepucolódik”, aminek eredendően nem kellene. Így bevállaltam a készre munkálást. Ehhez két eszköz szükséges: egy fogpiszkáló és egy fogkefe:

Az utolsó képen igyekeztem megmutatni, hogy még a csavarok és a tengely is látható. Ez volt a jó hír számomra. A rossz viszont az, hogy Murphy ennél a nyomtatásnál is jelen volt, így a felni pont kétszer akkorára sikerült, mint amekkorát szerettem volna. 🙂 Na mindegy, majd a 3DP 3.0-ban! Ahhoz viszont már elegendő információt szolgáltatott, hogy az eredeti 0,1 milliméteres kiemelés kevésnek fog bizonyulni, legalább 0,2-0,3 milliméter szükséges egy megmutatandó részlet kiemeléséhez.

Kérem a következőt!

Terveim között szerepel egy nyerges vontató mozgásba hozatala is. Ehhez a HERPA egyik SCANIA-ját bontottam darabokra, majd alvázát kissé átterveztem. A nyomtatás után következhet a tisztítás:

A jobboldali képeken a lemorzsolt támaszanyag látható. Ezután már csak egy kis folyadékos végtisztítás következik és jöhet az eredeti alvázzal való összehasonlítás:

Az alvázba futómű is kell:

Itt is kell némi korrekció: a hátsó futómű a fenti képeken buszos abroncsokhoz illeszkedik, amelyek abroncsmérete még ilyen piciben is nagyobb, mint a nyerges vontatóé. Így meg kell várni a helyes méretű felniket.

Jöhetnek a karosszériák!

A folyamat ugyanaz, mint eddig. Annyi a különbség, hogy a fogpiszkálóval egy-egy nagyobb felületet is le lehet fejteni a tárgyról.

A két busz tisztítása után ez a látvány fogadott:

Sajnos ezeken a képeken (és a valóságban is) látszik, hogy a 0,1 mm kiemelés kevésnek bizonyult. A részletek kevésbé kivehetőek. Egy festéssel talán kiemelhetőek a kontúrok, hamarosan erre a tesztre is sort fogok keríteni. De előbb a 3DP 3.0-ról fogok írni… mert már azon is túl vagyok. 🙂

A reklám után vissza jövök! 🙂

A szálak összefutnak

Van egy busz alváz a VARINEX jóvoltából.

Van egy makett busz a NOCH-tól.

Van egy futómű a FALLER-től és egy hátsó hajtás akkuval egy lengyel cégtől.

Van egy ARDUINO, amely programozását már néhány (hó)napja távtanulom.

A fentiekből már csak egy gombócot kell gyúrni! Íme:

Először is vegyük a NOCH buszt és szedjük szét. Ez mindenkinek megy! 🙂

Pucoljuk meg a VARINEX alvázát, azaz finom smirglipapírral állítsuk be a méreteket az eredeti alváz méreteire, majd ízesítsük egy FALLER első futóművel és egy hátsó hajtással.

Nagyon szép lett! De még nem működik!

Adjunk az egészhez egy csipetnyi ARDUINO-t. 🙂 Szó szerint, ugyanis a mikroelektronikai piacon kapható egy IC, amit programozni lehet az Arduino-val. Így nem feltétlenül kell utánakötni a kicsiny busznak egy nála tízszer nagyobb nyomtatott áramkört:

A felépítmény egy XXI. századi csigához hasonlít. 🙂

Az első próbakör biztatónak bizonyult:

A következő videó a tesztasztalon való próbakört mutatja:

A videó második felében látható, miért került egy LED és egy kapcsoló is beépítésre. A kapcsolóval 5 fokozatban állítható a hátsó tengely fordulatszáma, amit a LED fényereje is visszajelez.

Sajnos a tesztasztalon már nem ment minden olyan “gördülékenyen”. Az első futómű valami oknál fogva nem követte a kijelölt útvonalat, a hátsó futóműből pedig mintha nem jött volna ki annyi erő, mint azt előzetesen kalkuláltam. A prototípus így nem csak hasonlít egy XXI. századi csigához, de egyelőre sebessége is megegyezik vele. 😦

Újratervezés

Az alcím az is lehetne: ha külföldön nem megy, próbáljuk meg itthon!

Előző bejegyzésemben említettem, hogy saját 3D-terveimet nem sikerült viszontlátnom a maguk valóságában, Shapeways-ék visszadobták a megrendelést néhány hibamegjelöléssel.

Kapóra jött viszont egy előadás, amelyet Budapesten lehetett megtekinteni. Már több alkalommal látogattam el a VARINEX Zrt.-hez, hogy megcsodáljam 3D-nyomtatási technológiáikat. Minden alkalommal elbűvölt ez a forradalmian új technika. Ráadásul az idő nekünk, végfelhasználóknak dolgozik, a technológia elterjedésével egyre pontosabbak, egyre gyorsabbak és nem utolsó sorban egyre olcsóbbak lesznek a szerkezetek, ezáltal a 3d-nyomtatott “alkatrészek” is.

A VARINEX-es kollégák szemében látszott némi együttérzés, amikor elkezdtem az 1:160-as méretarányú méreteket sorolni, de egy mérnöknek nincs lehetetlen! Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy néhány nap múlva már hívtak is, hogy sikerült néhány fogpiszkálót legyártani az általam küldött 3D-s fájlokból:

A mérnöki tevékenység természetesen sok iterációból áll. Így van ez a valós méretű tervezés-gyártásban és így van ez a modellkészítésben is. Éppen ezért jó a 3D-s nyomtatási technológia: a mérnök kezébe veheti, kipróbálhatja funkcióit és a valóságban láthatja, hogyan is néz ki az általa tervezett kütyü. És ha valami nem jó, egy-két módosítás és nyomtatható a következő verzió. Mindez a hagyományos alkatrészgyártás időigényéhez képest rövidebb időn belül, annak töredékéért.

Az én prototípusaimmal is ez fog történni, miután egy-két tesztet elvégzek rajtuk… 🙂