2016. március havi bejegyzések

MiWuLa – második felvonás

Hozzászólás

A fenti cím nem véletlen! Wunderlandban még színház is van! A Rómeó és Júliát adták éppen. Ezzel kezdődik a harmadik videó.

Ebben a részben – mármint a videóban – kapott helyet közép Németország, Hamburg és Skandinávia is.

Hamburgban nagyon sok épületre rá lehet ismerni. Ilyen például a Szent-Mihály templom, a Filharmónia (ezt nem rég’ adták át, mind a valóságban, mind a modellvilágban), de még a Wunderland is felfedezhető – a Wunderlandban. A városi kikötő, a teherkikötő és a híd forgalma akár a valóságról készített pillanatfelvétel is lehetne.

A Filharmónia épületét szétnyithatóra készítették. Így a látogatók megcsodálhatják a belsején kívül a zenekart is. Akik – bocsánat a szóhasználatért, de olyan, mintha élő emberek játszanának -, szóval akik mozognak! Mind! Még a karmester is!
A teltházas stadionban éppen futballmeccset játszanak. A közönség felhördül, éljenez, villognak a vakuk. Fantasztikus a látvány!

Skandináviában természetesen a hatalmas hajók is közlekednek. Kikötnek, kikerülik a szigeten világító… tornyot, este pedig karácsonyfává változnak.

A havas táj is meglehetősen élethű lett. Itt is minden mozog, a korcsolyázóktól kezdve a meteorológiai ballonon át a jegesmedvéig. Tessék nézni a videót:

A négyfelvonásosomat Amerikával zárom. Ha Amerika, akkor nem maradhat el Miami Beach, a kaszinók Las Vegasban, az űrrepülő, az 51-es körzet és a Grand Canyon. És a fények!

Az eddigi asztalok többségén is volt közúti közlekedés, itt azonban szinte élt a közút. Nem volt olyan pillanat, amikor egyetlen jármű sem haladt A-ból B-be. De inkább az volt a jellemző, hogy legalább három-négy jármű kergette egymást biztos távolságból. És ha eljött az este, fényben pompáztak az épületeken kívül az országút kamionjai is.

Mindezt hány számítógéppel, hány operátor tudja lekezelni? Erre az előző bejegyzésben említett kulisszák mögötti videókban keresendő a válasz. Én mindenesetre a közönség előtt üzemelő irányítópultot lefényképeztem:

Irányító terem

Irányító terem

És végül jöjjön a ráadás! A videókban már gondolom sikerült sok “szituációt” észrevenni. Ez ott a helyszínen úgy működött, hogy a látogató először ámulva lépett be egy-egy terembe és megcsodálta az 1:87 méretarányhoz képest is hatalmas méretű építményeket. Svájc hegyei például 6 méteresek! Egy-egy koncerten 20.000-es nézőközönség álldogált. A skandináv “medencében” 30.000 liter víz csobogott. Csak a Filharmónia 9 négyzetméternyi területet foglalt el. Ez egyébként 15.000 munkaóra alatt készült el és 350.000 Euróba került. Ha már a számoknál tartunk, a repülőtér 3.500.000 Euróból állt össze…

Nos a megdöbbenés után a látogató megpróbálta becsukni ámuló ajkait, majd közelebb lépett az építményekhez és elkezdte felfedezni a részleteket – már amennyit tudott. Síugró hóember, Old Shatterhand és Winnetou, a kapitány anyósa a hajóhídon, a szállodák szobáinak titkai… 😉

Azután következhetett a mozgó jelenetek felkutatása: a házra dőlő fa a mérges házi asszonnyal, a reptér raktárában a béka-verseny (itt még egy krokodilt is felfedezhetett a szemfüles videónézegető), a nyári bobpálya, a lovagi torna, a szellemek, az UFO-reptetés, a bányarobbantás, hogy csak néhányat emeljek ki a számtalan nyomógombos jelenet közül.

A videókba a mozgó eseményeket próbáltam belezsúfolni, itt pedig álljon egy csokorra való azokból a többnyire statikus jelenetekből, amiket én magam találtam meg és volt időm azokat lefotózni is:

Nem lenne teljes a tudósítás, ha nem szólnék a negatívumokról:

Tömeg volt. Mondjuk erről a szervezők nem tehetnek. Kétségtelen, a produkció annyira népszerű, hogy a föld minden pontjáról csodájára járnak. Apropó! Adós vagyok még a nap vége felé feljegyzett statisztikával:

Egy szokványos, hétfői napon a számok szerint 2.000 vendége van a kiállításnak. Rájuk férne az a fizikális terjeszkedés, amit már megemlítettem tegnap. Úgy a két-háromezer nézelődő kényelmesebben tudná szemügyre venni a terepet.

A másik, már szintén említett “probléma” az asztalok mérete. Így valóban impozáns látványt nyújt a végtelenbe tűnő városrészlet vagy Skandinávia tengere, mégis hiányt érez a látogató, mert az olajfúró tornyot például nem szemlélheti meg 20 centiméterről.

A harmadik negatívum a vasúti gördülő állomány (el)használtsága. Talán a videókon is hallható néha, amikor elhalad egy-egy vonat vagy U-Bahn és nyikorognak a tengelyei. Ha már adnak a mozdonyok és a környezet hangjára, ezt a zavaró hatást némi olajozással kiküszöbölhetnék.

A hanggal kapcsolatban még a repülőtéren éreztem úgy, hogy a kelleténél hangosabbra vannak állítva a repülők. Ott csak fárasztó volt egy idő után az örökké süvítő hajtóművek zaja. Aztán otthon megnézve a felvételeket még csalódottabb lettem. A propelleres gépek hangja abszolút nem hallható.

Mindezek ellenére azt hiszem maradandó élményt kaptunk ezalatt a rövid nap alatt és nem nagyon gondolkoznék, ha a – közeli vagy távoli – jövőben valaki megkérdezné tőlem:

– Nem kísérsz el Hamburgba néhány napra?

Csak már kérdezné valaki…! 😀

 

MiWuLa

1 hozzászólás

Ez a mozaikszó már sokaknak ismerősen hangozhat, főleg azoknak, akik nem véletlenül bukkantak blogomra. Akik igen, azoknak kifejteném, mit is takar ez a hat betű:

MIniatur WUnderLAnd

Ugye, így már mindjárt többen kapnak a fejükhöz. De még mindig nem elegen! 🙂

Miniatur Wunderland

Miniatur Wunderland

Ez a produkció 2001-ben indult el sikerútjára, nagy bánatomra nem a Hajógyári-szigeten, hanem Hamburg dokknegyedének egyik vörös téglás (nem lámpás! olyan is van!) épületében.

Régóta, egészen pontosan, ahogy már írtam is, 2011. májusa óta szerepelt bakancslistámon, hogy felkeressem a kiállítást.

A sors (és nem utolsó sorban jó szervezésem) úgy hozta, hogy idén az 1848-as szabadságharc kitörésének évfordulóját Hamburgban ünnepelhettük. És a PI-napot hol másutt töltöttük volna, mint a Miniatur Wunderlandban!

Szolgálati közlemény!

A kiállítás jelenleg három szintes (terveznek a csatorna felett egy 1:1 méretű hidat is építeni és akkor már a másik épületben is terjeszkedhetnek!), amelyekből két szinten találhatók a miniatűr látványosságok. Egy nap alatt NEM lehet úgy végig nézni, hogy aztán azt mondhassuk: igen, minden négyzetméterén annyi időt töltöttünk, amennyit szerettünk volna, elegendő időt fordítottunk a fotózásra, videózásra. Az egy nap arra elegendő, hogy a következő ötéves tervbe ismét felkerüljön egy hamburgi látogatás. 🙂

Nézzünk egy kis statisztikát, rajtunk kívül hányan gondolták még úgy, hogy érdemes megnézni a Wunderlandot:

Látogatók országok szerint

Látogatók országok szerint

Hű! Ez így elég sok szám egyszerre! Nézzük csak az eddigi összes látogatót, valamint a magyarokat:

Összes nézőszám reggel

Összes nézőszám reggel

Magyar látogatók reggel

Magyar látogatók reggel

 

 

 

 

 

Akik hadilábon állnak a matematikával, azoknak segítek: ez átlagosan évi 1.000.000 látogatót jelent! Mivel az év minden napján nyitva van, könnyen kiszámolható, hogy naponta két-háromezer vendég lökdösi végig egymást és próbál a lehető legjobb pozíciót felvenni egy-egy érdekes jelenetnél. A leendő látogatóknak javaslom, előbb tájékozódjanak a kiállítás honlapjáról, mikorra milyen tömeget prognosztizálnak. Ugyanis a precíz németek erről is vezetnek statisztikát!

Nem csigázom tovább a kíváncsiságot, lássuk, miket sikerült lencsevégre kapnom látogatásom alatt. Azért fogalmaztam így, mert biztosra veszem, a beállított helyzeteknek csak töredékét sikerült észrevenni. Ezt Miniversumos látogatásaim tapasztalataiból is mondom. Hamburgban ráadásul a tömegen kívül az asztalok is sokkal nagyobbak, mint a budapesti kiállításé. Nem egy helyen 6-8 méteres távolságra volt a terepasztal vége. Legközelebb látcsövet is viszünk, hogy a távoli jeleneteket is jobban szemügyre vehessük…

Az épület egy-egy termében különböző országokat/városokat nézhetünk meg. Svájc, Ausztria, Németország középső része, valamint az alkotók által kitalált Knuffingen városka kapott helyet az első szekcióban.

A bejáratnál pedig egy impozáns Dioráma-összeállítás látható az őskortól a II. világháborúig, valamint Berlin egy városrészének változását követhetjük végig a világháború előtti időszaktól a német újraegyesülésig.

Az első videóba még az építés alatt álló Olaszország került bele:

Két helyiség között, valamint a mellékhelyiségek felé folyosókon kellett közlekedni. Ebben nem is lenne semmi különleges. Abban viszont, ahogyan a falak díszítve vannak a Wunderlandban, igenis van:

És igen, még a WC falai is! És ha mindez nem elég, a piszoárok kivetítőjén mozgóképen lehetett a le-fel szálló repülőket nézegetni. 🙂

Ha már repülőkről volt szó, jöjjön a várva-várt repülőtér!

Röviden: leírhatatlan! A látvány, a minőség, a precizitás, a hangok, a részletek, a… minden! Ezt élőben kell látni! Ha tehetném, még most is ott állnék a terminál és a futópálya között, ahonnan a gépek földi mozgását, a kiszolgáló járművek rohangálását, de a le-felszállásokat is nyomon lehet követni. Na, jó, jöjjön a videó:

Mondtam, nem semmi!

Itt szeretném megemlíteni a személyzetet:

Ők azok, akik nem csak zokniban, az asztalok tetején, hanem a háttérben is azért dolgoznak keményen, hogy a látogató a lehető legkevesebb ilyen alkalmat szúrjon ki. Persze azért villogtak ilyenkor is a vakuk, mindenki le szerette volna filmezni a Gullivereket Liliputban. Szívesen lennék egy ilyen csapat tagja. Nem csak azért, mert testközelből szeretném megnézni minden mozgó kütyü működését. A kulisszatitkokat is megosztó videósorozatban (az első 50-et már végig néztem, az eddigi utolsóra még nem volt időm, éppen látogatásunk napján posztolták ki) az egyik ötletgazda rendszerint megemlíti a háttérben mozgó embereket. Elmondja, nekik igazán akkor kezdődik az élet, amikor bezár a rendezvény. És mivel minden nap nyitva vannak, a renoválások, javítások időszaka javarészt az éjjeli órákra esik.

Hű! Ez a bejegyzés hosszúra sikeredett! Holnap jövök egy újabb résszel – és két újabb videóval! 😉