2015. április havi bejegyzések

Helyzetjelentés – Kezd összeállni a kép

2 hozzászólás

Rendhagyó módon most egy rövid videóval kezdek: ígéretemhez híven itt vannak az első “aszfaltos” tesztről készült képsorok.

A rövid videó után nézzük, hol tart a Repülőtér-projekt:

Az eddig megismert modulokon kívül már javában reszelgetem a többi elemet is. Lesz például a két végén egy-egy fordító modul. Ezen a két modulon fognak megfordulni a közúti járművek a vasút alatt. A történet nem annyira egyszerű, mert az egyiken négy, a másikon pedig összesen hat sávval kell játszani: lejtő, fordulók, járművek azonosítása és szelektálása, emelkedő, vissza a nézők elé.

Ehhez először is ki kell alakítani a lejtőt, kell találni hozzá egy hatékony felfüggesztést (hilti szalag), rögzíteni kell a lejtőt, majd az alsó szintet és természetesen ott is ki kell alakítani a járművek haladási útvonalát. Nézzünk a folyamatról néhány képeket:

Még néhány tapasztalat:

  • A lejtő kialakításánál ügyelni kell arra, hogy a jármű még fel tudjon kapaszkodni. A tesztek azt mutatták, hogy 10 centiméter hosszon 1 cm emelkedést még használt elemmel is le kell tudjon küzdeni az Ikarus. Talán nagyobb százalékú emelkedővel is megbirkózna, de tegyünk bele némi biztonsági tényezőt.
  • Az átmenetekre is ügyelni kell a lejtős szakasz és a vízszintes felületek között, különben a jármű vagy beleakad az úttestbe vagy az alatta elhelyezkedő mágnes olyan közel kerül a vezető szálhoz, hogy egymáshoz tapadnak.
  • Meg kell akadályozni az alsó szinten is a járművek vétlen leesését – sosem lehet tudni…

A jó megfigyelők észrevehették 🙂 , hogy egy elég furcsa jármű közlekedett a fenti videón. Na, ez volt a sárga busz! Ezeken az oldalakon is írtam már néhányszor (itt, itt, itt és még itt is) a 3D-nyomtatásról. A téma annyira tetszik, hogy nem tudtam megállni és részt vettem egy 3D-nyomtató kifejlesztésében. Ez persze nagyképűen hangzik, de ha én és még az a másik 900 támogató nem szavaz bizalmat arra, hogy a vállalkozás eredményes lesz, most nem lenne egy ilyen kütyüm.

Még szokjuk egymást a masinával, de már sikerült nyomtatnom néhány ígéretes alkatrészt.

Itt van például a sárga busz:

Van még mit tanulnom a 3D-nyomtatás területén. Első próbálkozásra például a videón is szereplő busznak kissé lyukas lett a teteje. De így legalább jobban meg lehet figyelni, hogyan is működik a 3D-nyomtató. Felmelegít egy műanyag szálat, azt belepréseli egy csőbe, aminek a másik vége tűhegynyi átmérőjű. Az itt “kifolyó” anyag az alapon megszilárdul, majd jöhet a következő réteg… amíg el nem készül a nyomtatás.

A második próbálkozás azért már jobban sikerült. De meg kell jegyezzem, ez a technológia ilyen méretben csak próbanyomtatásra alkalmas. Ha már tetszik az objektum minden részlete, továbbra is igénybe veszem a Varinex Zrt. szolgáltatásait.

Ha már van külső, miért ne lehetne busz belső is? “Csak” meg kell tervezni!

A minőség itt is hagy még kívánnivalót maga után. Szerencsére az ablakok annyira nem átlátszók. 🙂

De nyomtattam már Loconet-fedelet is, mert milyen jól fog kinézni a következő TEMOFESZTEN, ha az összes csatlakozót ilyen fedél fogja takarni:

Biztosan fogok még hírt adni a tudomány és a technika fejlődéséről, de most térjünk vissza a projekthez!

A zeneboltban tutira azt hiszik, hogy gyilkolom a gitárjaimat. Eddig ennyi féle gitárhúrt sikerült beszereznem – nagy tételben:

Gitárhúr-sorozat

Gitárhúr-sorozat

Számításaim szerint 50 méter húrra lesz szükségem ahhoz, hogy a teljes Ferihegy-projektet megvalósítsam. A modul teljes hossza 6 méter lesz.